Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Juhász Kálmán: A Csanádi egyházmegye 1848/49-ben

között. Miután halála előtt úgy végrendelkezett, hogy kézirat-anyagát a Csanádi Székeskáptalan örökli, a káptalan személyemet bízta meg az anyag rendezésével. Levéltári nyelven szólva kb. mástél folyómétert tett ki az anyag, de mert állandó helye nem volt, Juhász halála (1966) után többször szállították a helyhiánnyal küszködő papneveldében padlástól-pincéig közel 20 éven át. 1985-ben, amikor teológiai tanári, majd rövidesen püspöki levéltárosi kinevezést is kaptam, tudtam érdemileg megkezdeni ezen anyag tudományos feldolgozását, s részben sajtó alá rendezését. A már eddig publikált anyagon kívül hozzáfogtam az 1848-as anyag megkereséséhez is. A könyvekben, imafüzetekben, pénztárnaplókban, levelezésben szétszórt lapok lassan előkerültek. Juhász saját, piszkozatilag legépelt tartalomjegyzékéből kitűnik, hogy egy 10 fejezetes nagyobb mű 3., 5. és 6. fejezete képezte e jelen anyagot. A teljes mű, amire a saját bevezetésében céloz, valószínűleg „Lonovics és Horváth Mihály püspöksége” címet viselt volna, s mivel épp e két főpap 1848-ban váltotta egymást, joggal helyeződik közéjük a szabadságharc eseménydús ideje. A kéziratában közölt fejezetekből előkerült a 2., 7. és 10. számú, a többit lehet, hogy szétszórt könyveiben kell még keresni. Az itt közölt anyagnál: Mindhárom fejezet teljes, szószerint előkerült, éspedig azon grafitceruzás beszámozással, amit őmaga a „Két kompromittált főpap” c., csatolt vázlaton jelzett. Más a helyzet a jegyzetekkel! A 3. (Nála összesítve: 6.) fejezeté előkerült, de nem lapokon, hanem különféle cetliken. A forradalom tüzében és Szabadságharc (1. és 2.) részét nagyrészt nekem kellett kipótolni, Márki, Kováts S. és Meszlényi id. műveiből. Egyes helyeken, ahol szabadságharcban érintett papok sírja volt, az elmúlt évtizedben személyesen is fölkerestem temetőkben nyugvó maradványaikat. Nemcsak kegyelet-lerovás volt ez, de a sírról le lehetett olvasni a pontos halálozási időt is, amit JK nem tudott. Követsét Kiszomboron, Bődyét Makón, Rókáét Máriaradnán. De gyűjtöttem adatokat Eleken és Kisteleken is az említett személyekről.

Dolgozom egy olyan Onomasztikonon, amilyeneket az Országos Levéltár égisze alatt napjaink sok katolikus és protestáns egyházi egysége máris kiadott, legutóbb a veszprémi egyházmegye. Az itt érintett Csanád megyés papok rövid életrajza abban rövidesen meglesz.

Fennáll az a lehetőség, hogy Juhász K.-nak az általa írt bevezetőjében közölt célzás, hogy t.i. e munkája egy nagyobbmérvű dolgozatának csupán kivonata. S ez esetben nem Louovich és Horváth életrajzának mintegy betétje, hanem valami nagyobb, önálló, csakis 1848-al foglalkozó művet Ígért az említett Csanád vármegyei sorozatban. Hálásan vennénk, ha valamely egyházi levéltárban esetleg letétbe helyezte volna és valaki meglelné, mert ilyen munka a kézirati hagyatékban nincsen. Egyébként a szövegen csak a legkirívóbb germanizmusokat javítottam, a jegyzetanyagot pedig kiegészítettem. Reméljük, hogy az 1991-es előző évkönyv 15 oldalon ígért teljes sorozatnak ez is értékes tagja lesz!

Mint átdolgozó, köszönetét mondok a Csongrád Megyei Levéltár munkatársainak, különösen Dr. Blazovich László igazgató úrnak, és Dr. Gaál Endre lektor úrnak értékes tanácsaikért, és azért hogy napjainkban már minden további eljárás és engedély nélkül publikálhat egyházi személy egyházi témákról.

Azok számára viszont, akik Juhász Kálmánt személyesen már nem ismerték, meg kell jegyezni pár dolgot. Első: Juhász K. apja magyarosított, mint köztisztviselő, a család eredeti JUNG-nevéről. Gondolkozásban, érzelemvilágban mindvégig német maradt. Ezt nemcsak „riválisa”, Dániel Géza közléséből tudom, hanem óráin is meglátszott. Meglátszott abban, hogy a Németalföldön kiadott Engel-püspök életrajza végén Glattfelder püspök kormányzatát csak 1924-ig jegyzi, utána Pacha van beírva!

76