Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története
Értékes dokumentumok mentek veszendőbe, s ezt igazán azokból az irományokból lehet érzékelni, amelyek valamilyen módon mégis ránk maradtak.17 Csak a századforduló utáni évekből került egyes intézmények, szervezetek iratanyagának egy része a levéltárba (pl.: a Csongrádi Kaszinó iratai 1905-ből; a Csongrádi Vadásztársaság iratai 1905—1907-ből, de csonkaságuk miatt ezekből nem rajzolódhat ki teljes kép a működésüket, társadalmi szerepüket illetően. Összefüggő iratanyag csak a mindenkori községi, városi közigazgatási kormányzat részéről került a levéltárba 1850-től. Az 1848 előtti anyag — mint előbb is érzékelhető volt — roppant töredékes. Egykori kezelési és tárolási módjukról eddig biztosat nem sikerült megtudni. Az 1850-től fellelhető anyagok gerincét a tanácsülési jegyzőkönyvek adják. Hosszú időn át ezekhez szerelték a testületi határozatok kapcsán képződött iratokat is, melyek szemléletesen tanúskodnak az elöljáróság operatív intézkedéseiről. 1873-tól változott e módszer. A tanácsülési jegyzőkönyvek külön kötetekbe kerültek. E dokumentumok forrásértéke jelentős. A számos apró, a ma számára már keveset mondó (pl.: polgári helyi illetőségi jog megadása stb.) ügy mellett nagy számban találhatók olyan testületi állásfoglalások is, amelyek meghatározóan befolyásolták a település életét, fejlődését. Ezek közé sorolhatók pl.: a XIX. századi árvízvédelmi intézkedések, az árvízi védművek fejlesztése, a település gazdálkodásával, szerződéseivel, eladásaival, vásárlásaival, kölcsönfelvételeivel összefüggő döntések. Láthatni az út-, a járda-, a csatornahálózat és a belsőség zöldfelületeinek fejlesztését is. A pénzügyi műveletek részletei külön lévő közpénztári főkönyvekből ismerhetők meg. Nyomon követhetők az oktatás, a közművelődés, az egészségügy fejleményei. A századfordulótól a tanácsülési jegyzőkönyveket összevetve a korabeli helyi sajtóval, jól körüljárhatók az egymással ütköző különböző politikai és gazdasági érdekszférák mozgásirányai is. A több évig elhúzódó ügyek iratait általában egy csomóba gyűjtötték. E műveletben a fel-, vagy előrecsatolás módszerét alkalmazták. Vagyis: az utolsóként keletkezett iratnál találhatók az előzmények során szerepet játszott dokumentumok. Volt más gyakorlat is, pl. alapszámos rendszer. Az iratok útját a segédletekben, de olykor az iraton is „ad: X”-szel, vagy az „elő-utószám” feltüntetésével jelezték. A raktári segédletek nem hiánytalanok, de döntő hányaduk ma is rendelkezésre áll. Az eddigi vizsgálódásokból az derült ki, hogy a XX. század beköszönte Csongrád levéltárát közvetlenül nem érintette, és még jó néhány évig a megszokott helyen, a megszokott módon töltötte be feladatát. E megállapítás azonban csak a működés körülményeire és tárgyi feltételeire vonatkozik. Maga a levéltárnoki munkakör veszít jelentőségéből. Az 1880. évi nagyközséggé válás folytán a levéltámok már nem lehetett az elöljáróság tagja. Ezt az álláspontot erősítette a községekről újra rendelkező 1886:XXII. te. 63. §-ának 1. bekezdése is. A korábbi felállás csak akkor maradt meg, ha a levéltárnoki feladatokat maga a községi jegyző látta el, mert ő továbbra is a községi elöljárók sorába tartozott. A LEVÉLTÁR HELYZETE A SZÁZADFORDULÓTÓL 1944-IG A századforduló utáni történések sorában az első világháború és a Tanács- köztársaság rövid élete volt az a két tényező, amely a változás hatékony erejével érintette a társadalmi felépítmény arculatát. Az utóbbi Közoktatásügyi Népbiztossága megjelentette a 26.K.N., később a 33.K.N. sz. rendeletet, melyek nyomán Országos 17 TARI LÁSZLÓ: A céhek föloszlatása Csongrádon. Mozaikok... 1982. 294. old. 189
