Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története
Levéltárügyi Tanács létrehozását és a levéltári szervezet átalakítását irányozták elő.18 Az elképzelések gyakorlati megvalósítására, az események köztudott alakulása miatt, nem került sor. Ismereteink jelenlegi állása szerint a Tanácsköztársaság csongrádi szervei levéltárüggyel nem foglalkoztak. Fordulatot hozott Csongrád közigazgatási jogállásában az 1923-as esztendő. Az év június 12-én a település ismét rendezett tanácsú várossá emelkedett.19 De országosan már január 3-án kihirdették a IV. tc.-et, amely módosította az 1912:LVIII. te. egyes rendelkezéseit. Kérdés, hogy ezek a változások érintették-e a levéltárat, mint közgyűjteményt, ill. a levéltárat kezelő tisztviselő helyzetét. A kérdésre az említett törvénycikk és a város szervezeti szabályrendeletének az összehasonlítása adja meg a választ. Az 1912:LVIII-as te. D. melléklete arról tanúskodik, hogy a kisebb rendezett tanácsú városok tisztviselőinek illetménytáblázatában a levéltárnokot a X. osztály 1. fokozatába illesztették, s így a felsorolásban — az első számú polgármestertől számítva — a 17. helyen állt. Illetménye 2400 koronáig volt behatárolt. Ezt a rendelkezést az 1923-ban keletkezett módosító IV. te. érintetlenül hagyja. De ha figyelembe vesszük, hogy éppen a módosítás következtében a táblázatban előtte állók, pl. a polgármester, a helyettese, a tanácsnok, a főjegyző stb. a VIII. és IX. osztályból a VI. ill. a VII. osztályba soroltattak, s ezzel egy időben olyan pozíciók betöltői kerültek elébe, kik korábban mögötte állottak, mint a számvevő, a tűzoltóparancsnok stb., akkor kétségtelen tény, hogy a levéltárnoki állás lassú lecsúszását láthatjuk a pénzbeli elismerés tabelláján. Ehhez mérten a csongrádi helyzet még kritikusabb lett. A rendezett tanácsú várossá válás következménye volt, hogy az előállt új helyzetnek megfelelően át kellett dolgozni az elöljáróság szervezeti szabály- rendeletét. Az új önkormányzati szabályrendelet 157. §-ának 4. pontja a következőket rögzíti: „Az irattárnok kezeli a városi levéltárat is.”20 Ebből két dolog derül ki: egyrészt, hogy Csongrádon az eddig bemutatottaknál is nagyobbat csúszott a levéltárnoki munkakör értéke. E foglalkozási kört létre sem hozták, hanem az irattárnoki tevékenység csatolt feladatává tették. Az irattárnok illetménye is a X. fizetési osztályba tartozott, de annak csak a második fokozatába nyert besorolást, és mintegy 200 koronányi összeggel a levéltárnok elismerése mögött állt. Másrészt: az évtizedek során megváltozott hivatali szervezetben a jegyzői és a levéltárnoki tevékenységi kör elszakadt egymástól. Az utóbbi 1886-tól egyre inkább nyomonkövethetően önálló tisztviselői pozíciót jelentett, jelenthetett, ha jobbak voltak hozzá a feltételek, mint Csongrádon. Az irattárnoki és levéltárnoki munkakör összekapcsolásának az lett a következménye, hogy egy idő múlva irattári és levéltári anyag között nem tettek különbséget, ami főleg az anyagok differenciált kezelési módjának a megszűnéséhez vezetett. E körülmény a levéltári anyagot érintette hátrányosabban, mivel annak irományai, koruk miatt, nagyobb gondosságot igényeltek volna. Az 1929:XXX. te. — a közigazgatási rendezésről — a városi kormányzat szervezeti szabályrendeletének a módosítását hozta magával, ami azonban az említett 4. pontot illeti, azon változtatás nem történt. A csongrádi hivatalnoki kar felállása lényegében 1950-ig megmaradt. A levéltári anyag elhelyezését illetően azonban történtek változások. A rendezett tanácsot nyert Csongrád közigazgatási ügyintézése többrétűbbé, kiterjedtebbé vált. E ix KOMJÁTHY MIKLÓS: Levéltári ismeretek kézikönyve, tankönyvkiadó. Budapest. 1980. 17. old. 1« rÖLDVARINL KOCSIS LUCA: Reformtörekvések a városigazgatásban a kél világháború között. Mozaikok... 1987. 84. old. 2° CsvLR. Csongrád rendezett tanáesű város szervezeti szabályrendelete 1923. V.73.g.20.d. 190
