Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből
SZ. BOZÓKI MARGIT - SZABÓ JÓZSEF NYELVJÁRÁSI SZÖVEGEK A SZEGEDI KIRAJZÁSI) VAJDASÁGI TEMESKÖZBŐL A magyar nyelvjáráskutatás, amely a múlt század végén megközelítően még európai színvonalon állott, századunk első harmadában olyan hanyatló korszakba jutott, hogy az akkor bekövetkezett lemaradását teljesen behozni mind a mai napig sem tudta. így pl. a magyar dialektológia elhanyagolt területei közé lehet sorolni — mint ismeretes — a szöveggyűjtést is. A könyvnyi terjedelmű szövegközlések száma a kezdetektől napjainkig mindössze hét, s ezek közül három egyetemi segédkönyv, másik három majdnem fél évszázaddal ezelőtt látott napvilágot, egy pedig egyetlen község nyelvjárási anyagát foglalja magában. Mivel a különböző nyelvjárási jelenségek a köznyelv hatására napjainkban egyre inkább háttérbe szorulnak, leletmentő értékű, ha a pusztulófélben lévő sajátosságokból minél többet megmentünk a jövendő kutatások számára. Ezért sürgős és fontos feladat bármelyik magyar nyelvjárásterületen (beleértve a szomszédos országok magyarlakta vidékeit is) nagy terjedelmű szövegfölvételek gyűjtése, lejegyzése és lehetőség szerinti közzététele is. Ha tekintetbe vesszük, hogy általában a szomszédos országokban is utánpótlásgondok nehezítik az ottani dialektológiai kutatásokat, akkor érthető, hogy viszonylag kevés energia jutott például nagy terjedelmű nyelvjárási szövegfölvételek készítésére és azoknak sok időt igénylő lejegyzésére. Ezért is gondoltunk arra, hogy a szegedi kirajzású vajdasági Temesközben gyűjtött szövegfölvételekkel hozzá tudnánk járulni az említett hiány csökkentéséhez. A fentiekben vázolt feladat elvégzéséhez azt tűztük ki célul, hogy azon települések nyelvjárásában készítünk szövegfölvételeket, amelyekből még egyáltalán nem jelent meg nyelvjárási közlemény, vagy pedig viszonylag csekély terjedelmű közlés látott napvilágot. A gyűjtés során arra törekedtünk, hogy a helybeli születésű adatközlőkkel készülő szövegfölvételek a néprajztudomány szempontjából is hasznosíthatók legyenek, vagyis a gyűjtések témája a népélet anyagi és szellemi kultúrájára egyaránt kiterjedjen, különös tekintettel a még föllelhető archaikus sajátosságokra. A kutatópontok kiválasztásában — a megfelelő nyelvészeti szakirodalom mellett — főképpen a témakörbe vágó néprajzi és történettudományi kutatások tanulságait vettük figyelembe, mégpedig elsősorban Bálint Sándor, Kálmány Lajos és Kováts Zoltán vizsgálódásainak azon eredményeit, amelyek a vajdasági Temesköz szegedi kirajzású településeire irányultak. Bálint Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy Kálmány Lajos volt az, aki „először dokumentálta, tudatosította és vitte bele a tudományos köztudatba, hogy a Temesköz magyar népe közvetlenül vagy közvetve, majdnem egészében Szegedről rajzott ki” (A szögedi nemzet I. Szeged, 1976. 135.). Mivel a Temesköz benépesítése nagyjából 1779 és 1848 között zajlott le (vö. BÁLINT SÁNDOR i. m. 275
