Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István
Damjanich nem engedi, hogy felesége a harctéren vele legyen, hanem mindig oda küldi, ahol a legbiztosabbnak véli életét. így lakik egy ideig Szegeden, Temesvárt, Békésgyulán, ahol Wenckheim József14 és felesége, Jankovich Stefánieval benső barátságba kerülnek. Egy nap megérkezik a szomorú hír, hogy Damjanich lábát törte, s hozzák le Pestre gyógyítani. Néném Szolnokig kocsin utazik, onnan külön vonattal Pestre (100 forintba került). Pesten a városligeti fasorban vesznek lakást. Ott kezelik az orvosok a törött lábat, amely azért gyógyul oly nehezen, mert Damjanich a megvadult lovak által vonszolt kocsiból kiugorva törte el lábát, s mint erős akaratú ember, felállt, s a fájdalom dacára pár lépést tett. A bokában eltört lábon a csontok átfúródtak s csúnya seb támadt. Sokan látogatták őket pesti otthonukban. így például Görgey Arthur15 is eljött, kit nagybátyám akkor rajongva bámult és szeretett, továbbá Woroniecky herceg,16 ki egy alkalommal díszes kardkötőt ajándékozott Damjanichnak (Diodor bátyám kapta meg.). Miután nem volt reá kilátás, hogy nagybátyám lába hamarosan meggyógyuljon, kinevezik őt Arad várparancsnokának. Egy gabonaszállító hajón utaznak le a Dunán, majd a Tiszán és Maroson, melyet a betegre való tekintettel lehetőleg kényelmesen rendeznek be ez alkalomra. Útjuk valóságos diadalmenet volt. Legmelegebben mégis Makó ünnepelte őket. De nem sok öröme tellett benne szegény betegnek, mert a nagy hőségtől sokat szenved, dacára a vele utazó dr. Lumnitzer17 későbbi híres sebésztanár gondos kezelésének, seblázak gyötrik s vadhús nő a seb nyílásán. Hogy Arad várában eleinte hogy éltek, arról nem tudok csak arról az időről beszélt néném, mikor Görgey le készült rakni a fegyvert Világosnál az oroszok előtt. Damjanich határtalan elkeseredéssel hánykolódik ágyában. Panaszkodott folyton nejének: „Nem értem Görgeyt, hogy lehet akkora sereggel megadni magát. Miért nem vonul Erdélybe, hiszen ez egy természetalkotta vár, ott még védheti magát és mindenesetre előnyösebb feltételeket szabhat.” Damjanich izén is neki ez értelemben, mire Görgey levélben felel, hogy ő így tartja legokosabbnak megoldani a vesztett ügyet s ajánlja neki is, hogy adja fel a várat. Egyáltalán nem érti különben is, hogy Damjanich miért teszi ki magát a magyar ügyért, hiszen nem magyar, hanem szerb származású.18 Damjanich erre izén Görgeynek, hogy látogassa meg, okvetlen akar vele beszélni. Görgey visszaizent, nem jöhet, nincs ideje. Határtalan izgalom lepte meg erre szegény beteget. Lázban égő szemei szikráztak. Feleségének csak ennyit mondott: „Nem mert eljönni a nyomorult, félt!”. A menekülő 14 Wenckheim József gr. (1809—1869) gyulai földbirtokos. is Görgei Artúr (1818—1916) volt nemesi testőr, főhadnagy, egyetemi tanársegéd, 1848—49-ben honvéd tábornok, főparancsnok. 1849. máj.: a dédesi kerület orsz.gy. képviselője, a Szemere-kormány hadügyminisztere, internálták Klagenfurtba. 16 Woroniecki, Mieczyslaw hg. (1825—1849) honvéd alezredes. 1847-től a 39. gyalog-, 1848. jan.- tól hadnagy az 1. dragonyos ezrednél Eszéken. Aug-ban önkéntes vadászcsapatot szervez Pesten, annak parancsnokaként vesz részt a délvidéki harcokban. 1848. okt. 19-től őrnagyként a szegedi lovas nemzetőrség parancsnoka. 1849. ápr.: alezredes. Halálra Ítélték és kivégezték. o Lumniczer Sándor (1821—1892) sebész, egyetemi tanár; Balassa János tanársegéde (1843—45); Bécsben műtőnövendék (1845—47). 1848-ban Pesten a tábori sebészet előadója, majd törzsorvos Görgei mellett. 1849-ben a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke. 1849 után közkatonai beosztásban büntetésből sorozták be. 1868-ban magán-, 1872-ben rendkívüli tanár, 1880—1892: nyilvános rendes tanár, 1885-től főrendiházi tag. .. .. 18 E levelezéssel kapcsolatban 1. bővebben HAMVAY ÖDÖN: Damjanich levelei nejéhez. Bp. 1910. 140—147. 264
