Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Glück Jenő: Újabb adatok az 1848–49-es forradalom bánsági eseményeihez
„alkotmány sáncaiba”, a legalább negyedtelkes parasztokat, segédet foglalkoztató mestereket és az értelmiségieket, sőt később a bányászokat is.47 A névjegyzékek összeállítása is nehézségekkel járt, mivel a parasztok jelentős része értetlenül állt jogaival szemben. Kitartó rábeszélés nyomán jó részben egyházi személyek részéről 6828-an iratkoztak fel. így a választó testület 1847-es helyzethez képest 19-szeres növekedést mutatott és a 16 000 potenciális választó 43 %-át jelentette, ami sok más megyéhez képest elismerésre méltó volt.48 * A választási harcban négy politikai erő kapcsolódott be. A magyar egyesült szabadelvű-konzervatív párthoz közel álltak a bányászok testületéi. A románságon belül a szabadelvűek és a radikálisok mérték össze erejüket. A szavazópolgárokat leginkább Murgu és hívei tudták mozgósítani, sőt Facsádon és Lúgoson a magyarokat és németeket is. Lúgoson a 819 bejegyzett szavazó közül a megjelentek közfelkiáltással Murgut választották meg, és végülis e mandátumot fogadta el. Facsádon szavazásra került sor. Murgut Krinitzky Pál ajánlotta, míg ellenjelöltje Maxim Pascu volt. A szavazásnál Murgu 163 (főleg magyar és német) voksot kapott, Pascu mindössze 136-ot. A sajtó híradása szerint egy magyar szabadelvű jelölt is kísérletezett, de támogatást nem kapott. Pascu rendzavarásra panaszkodott, azonban Murgu lemondása miatt már csak pótválasztást tűztek ki. Oravicán a bejegyzett 1624 szavazó paraszti többsége már a választás elején Murgu nevét visszhangozta. Balogh Lászlót és Emanuel Gozsdut csak a sátorban helyet foglaló „urak” emlegették. A választás közben összetűzésre került sor a román parasztok és a bányászok között. Murgu lemondása következtében megerősítik Vukovics megállapítását miszerint „a műveltebb oláhok között Murgut nem kedvelik, vagy általa üldöztetik. így Gozsdu és Paseu megválasztását Krassóban az ő befolyása akadályozta meg.”50 Német-Boksán a román szabadelvűek részéről Gheorghe Ioanovici dulloi birtokos lépett fel. A tömeg, a nemesség, a földesurak és a szerbek elleni jelszavukat hangoztatott és Ioanovici hívei távozni kényszerültek. Az alispán nem óhajtott erőszakot alkalmazni, és így Stefan Ioanescut „egyhangúlag” megválasztották. Mandátumát hatálytalanították, a rendzavarás valamint a szabálytalanul, csupán románul kiállított jegyzőkönyv miatt. Szászkán a radikális Axente Bojinca és a bányászok Zankó nevű jelöltje állt szemben, támogatóik összetűzése azonban meghiúsította a mandátum oda ítélését. Nagy-zerlecen Murgu és Aloysin Vlad mérkőztek meg politikai elveik rokonsága ellenére. Vladot 507 szavazó (főképp román falvakból) óhajtotta, míg Murgut csak 204-en, főképp a német bányászok. Karánsebesen a szoldateszka a választást meghiúsította.51 Július 31-én Oravicán a bányászok Trangous Lajost jelölték míg a románok többsége a papok és tanítók vezetésével Maxim Pascut támogatta. Összetűzésre került sor, és a választás kudarcba fulladt. Végül augusztus 9-én Német-Boksán, 22-én Oravicán illetve Szászkán szavaztak. A bányászok távol maradtak, és így egyhangúlag Stefan Ioanescut, Maxim Pascut és Axente Bojincat választották meg. Facsádon Dionisie Ciolocos, Murgu híve nyerte el a mandátumot 39 szavazattöbbséggel.52 A választások nyomán a krassói képviselők a népképviseleti országgyűlés tagjaivá váltak, közülük jelentősebb szerepet, radikális vonalvezetéssel Aloysin Vlad játszott. Működésük azonban a továbbiakban kevés kapcsolatot mutat fel küldőikkel. « AL. 917/1848. Kpzlöny, 1848. VII. 7/8. «8 ALA. III. 157., AL. 1040/1848. » Pesti Hírlap, 1848. VII. 8., Közlöny, 1848. VII. 4., 7., Ak., mss. rom. 1059/73. GLÜCK JENŐ: A Murgu-kutatás jelenlegi állása. Korunk, 12/1968. 1877—1880. » ÁL. 921., 1145., 1402/1848. Választási jegyzőkönyv 18., 20., 21., 26. DEÁK IMRE, i.m. 182., n ÁL. 922., 1061/1848. ÁLA. III. 273., DEÁK IMRE, i.m. 182. 32 Ibidem. 203. 55
