Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Glück Jenő: Újabb adatok az 1848–49-es forradalom bánsági eseményeihez
Jogosnak Ítélték a román egyházi- és iskola rendszer megteremtését, nemzeti hyelvük tiszteletben tartásával. Az Amiéül Poporului azonban megjegyezte, hogy a románoknak további követelései is vannak. A magyar forradalom vezetőinek, elsősorban Szemere Bertalannak reális képük volt a külső szövetségesek szükségességéről. Ezek között fontos helyet foglalt el Havasalfölddel, főképpen a június 11-i forradalom kirobbanása után megfelelő kapcsolatok létesítése. Világos, hogy e téren nincs mit számítani a Mehádiára menekült elemekre, mint például Solomon ezredes vagy Odebescu tábornok, akiknek lábára a forradalmárok kötöttek útilaput. Ugyanakkor Vukovics emlékirataiból tudjuk, hogy Lúgoson Murgut felkeresték régi elvbarátai, C. A. Rosetti és C. Epureanu, akik összekapcsolták a szerbek elleni harcot egy Bukarestben központosított nemzeti mozgalom gondolatával. Vukovics Pestre utasította őket, főképpen Iancovici nevű megbízottja tudósítása alapján, aki úgy jellemezte Murgut mint akinek „feltett szándéka” arra „gerjeszteni” a románokat, hogy „Oláhországhoz csatlakozzanak”. A román nemzeti mozgalom vezetőinek titkos levelezéséből világosabb kép derül ki, hogy tulajdonképpen mit tartottak az adott körülmények között elérhetőnek. Egyik legfontosabb szellemi vezérüknek tekinthető Ion Ghica Nicolae Bálcescuhoz írt levelében szorgalmazta, hogy egyezzünk meg az összes román pártokkal, nevezzünk ki egy birodalmi vikáriust, mivel a szlávoknak is ez áll szándékukban. Tegyük meg velük egyszerre, kijelentvén, hogy nem akarunk elválni az illető államoktól („staturile”). Ghica javasolta, hogy többek között egyezzenek meg Murguval, sőt Havasalföldre hívta. A. G. Golescu Bécsből július 19-én szintén Bálcescuhoz írt levelében úgy tájékoztatja, hogy Murgu a Bánságban 10 000 fegyveres felett rendelkezik néhány nap óta készen állva, hogy bevonuljanak Olteniába egy ellenforradalmi külső beavatkozás esetén. Murgu a moldovai forradalmároknak 2000 embert Ígért, ha az oroszokkal harcra kerülne a sor, de nem segíti forradalom kirobbanását, ami a beavatkozásukat provokálná. Golescu azt is remélte, hogy Murgu nyomást tud gyakorolni a magyar kormányra a Havasalföldre irányuló fegyverszállítás tilalma ügyében. A magyar belpolitikával kapcsolatban arról tudósított, hogy a román képviselők erős parlamenti kisebbséget alkothatnak, akik az „elégedetlen” magyarokkal és a többi nemzetiségekkel esetleg megbuktathatnák a kormányt, amit ugyan kétkedéssel említett. Ő is szükségesnek tartotta, hogy „egy titkos és nagy méretű testvériség jöjjön létre, amelynek minden román tartományban feje van, központja azonban Bukarest legyen”. A Bánságban újságot kellene kiadni és felhívások ezreit terjeszteni. Murgu segítséget ígért a havasalföldieknek az ágyúgyártás beindítására valamint műszaki tiszteket.45 Murgu szerepéről augusztusban egy Cretulescu nevű küldött is tudósította Golescut, miután Pesten találkozott vele. Nehezményezte, hogy nem kap híreket Havasalföldről és megerősítette, csapatokat küld oda egy külföldi intervenció esetére. Nem nehéz a fentiekből kihámozni, hogy Murgu a krassói nemzetőrségre, főképp a július elején megindított román szervezkedésre számított, a kormánybuktatás gondolata valószínűleg az Egyenlőségi Társulat köreiből származott. A román forradalmárok is hamarosan értesültek arról, hogy valójában mit jelentenek Ígéretei. Ion Maiorescu tanár szeptember 6-án Frankfurtból úgy értékelte Murgut, Golescuhoz írt levelében, mint aki sohasem mozgott abban a körben, amelyben élt, hanem olyanban, amely nincs. Október 16-án megerősítette, hogy Murgura nincs mit számítani.46 A fenti eseményekkel párhuzamosan Krassó megyében is kibontakozott a választási harc. A törvény meghagyta a nemesi jogon bírt választóképességet, de bevonta az 45 Amicul Poporului, 1848. VIII. 12/24., VUKOVICS SEBŐ i. m.. 261-262. 46 Ibidem, 262. ALA. III/321. Anul 1848 in Principatele Romane. II. 193., 614—616.. 610—620., VI. 24—25., V. 176., GEORGE FOTINO: Din vremea renasterii Tärii Románesti. Boierii Gole§ti. Bucure§ti, 1939. II. 100. 54
