Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban
A népképviselet eszméje a református egyházat is áthatotta: 1849. április 29-én a presbitérium helyett 24 tagú képviselő-testületet választottak. Ez azonban szeptember elején Dobosy Lajos alispán javaslatára felosztlott.15 Az országgyűlésen 1848. május 29-én — a nemzetőrök az előző nap esküdtek fel — megérkezett István nádor levele, amelyben, az 1848: V. te. értelmében meghívta Szentes képviselőjét a július 2-án megnyíló népképviseleti országgyűlésre. Ugyanekkor jött Szemere Bertalan sürgönye is, amely a választási eljárást szabályozta. Ekkor már éppen egy hónapja folytak a választási előkészületek Csongrád vármegyében. A megye a három városon kívül — Csongrád, Hódmezővásárhely, Szentes — még két választókerületet szervezett a községek és a puszták számára Szegvár és Tápé központtal. Létrehozta Rónay Mihály első alispán elnökletével a megyei központi választmányt, amelynek hét szentesi tagja is volt, és elrendelte a választás szabályainak kihirdetését, valamint a választópolgárok összeírását. A járási főszolgabíró éppen erre hivatkozva emelt óvást az 1-jei népgyűlésen, amikor is 86 tagú nagyválasztmány felhatalmazást kapott egy szentesi központi választmány kijelölésére és a választás előkészítésére. Június első napjaiban mind a vármegye, mind a város központi választmánya folytatta a szavazópolgárok összeírását: a város a szabad királyi városokra és a rendezett tanácsú községekre érvényes 300 Ft értékű házat vagy földet, a megye az egyéb községekben előírt 1/4 telket vagy ehhez hasonló értékű birtokot véve cenzusnak. A módszer nem volt mellékes, mert a városi mérce szerint majdnem kétszerannyi szavazót lehetett listára venni. A város június 23-át, a megye 20-át jelölte ki a választás napjául. Ezúttal a vármegyének kellett engednie, mert a belügyminiszter rendelete megerősítette, hogy Szentes önálló választókerület, és így a választást saját központi választmánya bonyolítja le. A törvény szerint összeírt választópolgárok száma 1590 volt. Döntő többségük természetesen birtokos (1528), hozzájuk képest a birtoktalanok száma elenyészően kevés (62). A birtokosok legnagyobb része pusztán háza, telke vagy szőleje révén lett szavazópolgár (1195), kisebb része mesterember is volt (277), kereskedést is űzött (7), vagy értelmiségi foglalkozású is volt (40). Birtokukon és egyéb jogcímükön fölül a régi, feudális jogon is szavazóképesek voltak 83-an. A birtoktalanok között volt 18 mesterember, 30 értelmiségi, 1 kereskedő és 1 jövedelme szerint jogosult. A fölsorolt birtoktalanok közül 16-an a régi jog szerint is szavazópolgárok voltak, 12-en viszont csakis a régi jogon élhettek szavazóképességükkel. 1848. június 23-án Seres László választási elnök „a Város közháza melletti szabad téren” megkezdte a képviselő-választás lebonyolítását. Nincs nyoma, hogy a két jelölt — Boros Sámuel főbíró és Horváth Ferenc jegyző — között bármiféle választási harc lett volna, hisz barátok és harcostársak voltak, céljuk is azonos volt: a rendezett tanács és az örökváltság ügyének elintézése. A megjelent 905 választó közül Borosra 118, Horváthra 787 adta le a voksát, így ez utóbbi lett Szentes követe az első népképviseleti országgyűlésen.16 Megválasztását elsősorban annak köszönhette, hogy az utóbbi hónapokban a város legfontosabb ügyeit intézte, liberális nyilatkozataival és hatásos szónoklataival megnyerte a népet, s főleg, hogy Boros Sámuelre itthon nagyobb szükség volt. o 14/1849. sz. presbitériumi végzés. Közli: PAPP LAJOS: A szentesi ref. egyház története c. kéziratában. CSML SzF Mikrofilmtár. 16 2824/1848. sz. be nem jegyzett tan. ir. 35
