Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

— Hát nincsen. Most mindön áll, pang. Nincsen. Hát vótak ojan viszonteladók, akik hogy | hád gyüttek érte, de | mit tudom én azé én keveseltem, amennyit attak érte. Többet kölletöt vóna. Rengeteg órabéreket kifizetünk, akig gyümiek ültetni. De má most én is hatvan éves vagyok, az uram hatvannégy, rná mostam mink nem győzzük. Fijam mög a mönyem ezök segíteneg be, de hát annak is három csalággya van Útyhoty kíntelenök vagyunk, hoty fogaggyunk.

(De azért mög lőhet élni belőle?)

— Hát mit mongyak? Elek szerényen. Fokhagyma az inkáb jobban sikerűt | tavaj.

(Nagy területön termelnek fokhagymát is?)

— Hát mostan van ojan kilencszász szögöl. Tavaj nem vót. Tavaj ojan fél holdnyi, még annyi se vót. De ém mögölégöttem vele. Ezemétyszáz márkát kaptunk | mink is mög a fijamék is ugyanannyit. Kétezernyócszáz márkát azon a területön, me felezünk mindönt. Hát mit tudom én. Ölék szűkecskén vagyunk vele. Műtrágyát ászt nem izs birtunk éggyáltalán vonni, me nincsen. Tavajtú maratt annyi, hogy vetemérre, hagymára, paprikára.

(Fűszerpaprika mellett másfajtát is termelnek?)

— Hát más fajtát nem, nem. Észt a soroksárit termelünk, de csak - gondolom — a mi részünkre. De az is onnan a magyaroktú számiazik.

Elmondta: Kiss Antalné Vörös Mária, 60 éves. Egyházaskér, 1992 májusában A magnetofonfölvételt Sz. Bozóki Margit készítette.

3. FEKETETÓ, CÉRNABARA (CRNA BARA)

A LÓTARTÁSRÓL

(Hogyan szerette meg, Mátyás bácsi, a lovakat?)

— A lovakat úty szerettem mög, hogy apámnak vót égy lova, Jucinak híjták, oszt nállunk ellöt hetet. Oszt a csikóvá a gyerök el van foglalva, mán a Jucit én nyergetem hatéves koromba. Hétéves koromba mög rá tuttam má űni a hátára magam, ojan gyerök vótam. A Tisza vize ot fojt a falu alatt, lejártam mosatni, oszt akkő ott ahogy mosadgattam a lovat, rászoktak ára, hogy | vótak ott öregeb gyerökök, nemigön engettég be Tiszára, de énneköm összekötöttek három lovat, és ráűtem mög bemöntem

296