Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

másfél-két évszázados kiszakadás után is szívósan megtartotta. Ezért úgy véljük, hogy ezen községekre is érvényes mindaz, amit BÁLINT SÁNDOR a szegedi nagytáj összes helységére vonatkozóan a következőképpen fogalmazott meg: „Az ö-ző tájszólás, a katolikus gyökérzetű szellemi hagyomány és tárgyi világ találó egyezése, a családi kapcsolatok elevensége, származásuk tudata mégis virtuális szegedi egységbe foglalja valamennyiüket” (A szögedi nemzet I. Szeged, 1976. 140).

A szövegfölvételek és a kérdőíves anyag elemzése csak megerősítette azon benyomásunkat, melyet a gyűjtés során faluról falura járva, az ott lakókkal beszélgetve gyakran tapasztaltunk: azt az érzést, mintha Alsóvároson járnánk, mintha még ma is eleven volna a kapcsolat e Szegedről kisarjadt községekkel.

283