Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István
novemberben. Nővérem 17, én 8 éves voltam. 1872 januárjában anyánk meghal, s mi ketten nagynéném védelme alatt maradtunk. Ez az esemény nagy változást idéz elő eddigi életében. A jótékonyságon kívüli idejét eddigi baráti körében töltötte, most pedig, mivel a jótékony akciót nem akarja elejteni, barátai rovására szenteli nekünk idejét. Különösen velem, ki nagyon gyenge, beteges gyermek voltam, vesződik sokat. Éjjeleket tölt ágyam mellett, ápol, gondoz, nevel. Nagy önmegtagadásába kerül, hogy a gyász leteltével Roxane nővéremet, ki gyönyörű szép fiatal leány, társaságba kell vinnie. De ebben is hűségesen teljesíti az anyai kötelességeket.38 A 70-es évek derekán egyszer nénémnek Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsekkel39 volt egy kis szóváltása. Haynald nővére, Stockinger Tamásné, szintén tagja volt a magyar gazdaasszonyok egyesületének. Néném nagyon megszerette a nagyműveltségű szellemes asszonyt, s többször látogatták egymást. Baráti viszony fejlődött köztük. Egyszer, mikor éppen ott volt látogatóban, odajött a háziasszony fivére, Haynald bíboros. Néném beszéd közben, mikor az árvaházről jött sző, felszólította Haynaldot, hogy járuljon hozzá ő is valamivel a jótékony célhoz. A bíboros végtelen kedves, lekötelező modorban, de teljes határozottsággal megtagadta a kérést azt mondva, hogy ő csak olyan gyermeknevelési akciót mozdít elő, amely kizárólag róm. katolikus, s melyet apácák vezetnek. Néném erre azt felelte: „Akkor hát igaza van Eminenciádnak, ha nem ád, mert mi ezt az árvaházat teljesen csak keresztyén szeretetre alapítottuk”. Haynald nem felelt, de ettől fogva kerülte nénémet. Ebben az időben már 60 árva leány nevelődött teljesen ingyen az árvaházban, mely a hosszabbított, vagy külső Dob utcában volt, amelyet a város, néném tiszteletére Damjanich utcának nevez el. Valamikor a 60-as évek végén Erzsébet királyné40 Budapesten lévén, meglátogatott néhány jótékony intézményt, s fel volt véve a magyar gazdasszonyok árvaháza is a programba. Az alelnök, a titkár és a választmány lelkes fogadtatásban részesítették, de gr. Batthyány Lajosné és nagynéném hiányzott élükről. Másodszor 79 vagy 80-ban látogatta meg az árvaházat Erzsébet királyné, amikor pár nappal előbb eljött nénémhez egy úr a belügyminisztériumból és bejelentette, hogy melyik napra tűzték ki a látogatást. Néném azt felelte, hogy intézkedni fog, hogy méltóan fogadják, mire az illető úr rosszalólag kérdezte: „És méltóságod nem lesz ott?” Néném tagadólag felelt, mire az illető úr elkedvetlenedve távozott. A látogatás azonban megtörtént, s akik ott voltak, elragadtatva beszéltek róla. A királyné nagyon kegyes és barátságos volt mindenkihez. Az 1877-ik év tavaszán nagyanyám meghal 88 éves korában. Néném nyolc napi betegsége alatt el nem mozdul ágya mellől, s őszintén megsiratja. Ezután költözik el a Papnövelde utcai lakásból a Múzeum utcába. De ott sem marad soká, s ezentúl gyakran változtat lakást. Különösen élete utolsó éveiben mindnyájunkat kétségbe ejt, mert örökké költözködni akar, nincs sehol maradása. 3* Csernovics Roxane (sz. 1854), tassi Végh József m. kir. kúriai bíró későbbi neje. M Haynald Lajos (1816—1891) kalocsai ersek. bíboros, A MTA t. tagja. 1839-ben szentelték pappá. 1849-ben, mint a primási irodaigazgató szembekerült a Szemere-kormány intézkedéseivel. 1852-ben erdélyi püspök. 1867-ben kalocsai érsek. 1879-ben bíboros. 411 Erzsébet (1837—1898) császárné és magyar királyné. 1854-ben házasodott Ferenc József császárral: 1867-től magyar királyné. 270
