Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István

házasságából született memoárírónk, Lara, kisjeszeni és megyefalvi Jeszenszky Imre neje.

Az emlékirat tulajdonképpen családi használatra íródott („Hogy az általa mesélt dolgok ne szánjanak velem sírba, leírom azt a család ifjabb tagjai számára úgy, ahogy azokat tőle hallottam”). A családtagok jóvoltából most nekünk is megadatik a lehetőség, hogy betekintsünk a Damjanich—Csernovics házaspár rövidre szabott együttélésének közérdeklődésre is számító emlékeibe. Néhány részlet ebből eddig is hozzáférhető volt, mivel Hamvay Ödön 1910-ben publikálta Damjanich leveleit nejéhez. Információi jelentős részét Csernovics Emíliától kapta, így az a munka és az itt publikált emlékirat egy-két felületen érintkezik egymással.

Az országos, a köztudott eseményeket (a szabadságharc csatái, az október 6-i kivégzés) az emlékirat szerzője szerényen mellőzi, úgymond „... azt a történelem van hivatva leírni”. Október 6-a kapcsán sem Damjanich lesz közleményünk központi szereplője; a nóvum, az érdekesség inkább az, hogy miként élte át a legközelebbi hozzátartozó mindazt, amire évről évre emlékezünk. Elkerülhetetlen azonban, hogy néhány történelmi személy neve ne kerüljön szóba az események pergetése során. Az uralkodóház tagjai közül Ferenc császár öccse, a protektor Főherceg (Rainer), Ferenc József neje, Erzsébet királyné; a Habsburgok nemezisének végrehajtója (Haynau); az önvédelmi harc tábornokai (Mészáros, Görgei) és vértanúi (Láhner, Woroniecki); a dualizmus korának miniszterelnökei (Andrássy Gy., Tisza K.) stb. Mivel az emlékiratot eredeti helyesírásával közöljük, ebből következően bizonyos nevek írásmódja eltér a szövegben és a jegyzetben (például: Donáth - Donát, Görgey - Görgei, Brunswick - Brunszvik, Elsler - Elssler); az azóta más hatalom alá került helyneveknél is a szerző írásmódjához ragaszkodunk: Butyin (Körösbökény, román Buteni), Simánd (román §imand) vagy Soborsin (román Sávir§in). Néhol, érdektelenebb résznél éltünk a szövegkihagyás módszerével, ilyenkor (—) jelet használjuk.

Damjanichné Csernovics Emília 1849 utáni kálváriájának egyik színhelye Makó. Megítélésünk szerint az itt leírtak mozaikok a város helytörténeti tablóján. Amikor — a többek között — Csongrád megye közönségének figyelmébe ajánljuk az emlékiratot, szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik segítették munkánkat: Csernovics Lara unokájának, Birck Ilonának; Csernovics Gábornénak, Tóth Ferenc múzeumigazgatónak, Gilicze János levéltárosnak.

Csernovics Lara verifikáló szavait idézzük: „Az elmondott dolgokat mind úgy írtam le, amint azokat őtőle hallottam, azért teljes felelősséget vállalok”. A mi felelősségtudatunk, amivel publikációnkat útjára bocsátjuk, sem lehet kisebb.

258