Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István
ELŐSZÓ 23 évig éltem nagynéném, Damjanich János honvédtábornok özvegye, született Csernovics Emília közvetlen környezetében. Teljesen ő nevelt. E huszonhárom év alatt sokat mesélt el életéből. Persze nem kronologikus sorrendben, hanem ötletszerűig, hol erről, hol arról az eseményről. Hogy mindezek az általa mesélt dolgok ne szálljanak velem sírba, leírom azt a család ifjabb tagjai számára úgy, ahogy azokat tőle hallottam, lehetőleg híven. Ha a sorrendben esetleg hibáztam s ezt valaki, aki e sorokat olvassa, észreveszi, attól bocsánatot kérek, mert ebben tévedhettem. De azért, hogy az elmondott dolgokat mind úgy írtam le, amint azokat őtőle hallottam, azért teljes felelősséget vállalok. Gödre, 1926. március 17. Özv. Kisjeszeni és megyefalvi JESZENSZKY IMRÉNÉ, MÁCSAI CSERNOVICS LARA DAMJANICH JÁNOSNÉ CSERNOVICS EMÍLIA ÉLETRAJZA Született 1819. november 16-án Aradon. Apja: mácsai Csernovics János, anyja: felsőpataki és balatoncsehi Bosnyák Josefa, az én nagyszüleim. Nagyapám szülei ellenzik, hogy elvegye nagyanyámat. Fiuknak sokkal nagyobb partit remélnek. A család még akkor nagyon fenn van, büszke származására, és nagyon vagyonos. Nagyanyám, bár Somogy megyei nemes családból származik, apja már csak kincstári ügyész Aradon s méghozzá római katolikus, ami a szigorúan görögkeleti családnak ellenszenves volt. Sok huzavona után nagyapám nagybátyja, Csernovits Pál szánja meg őket, és a szülők ellenére megtartják a lakodalmat nála. Nagyapám Butyinba viszi feleségét (Arad m.), ahová megválasztották szolgabírónak s ott igen víg életet él. Haza a szülőkhöz persze nem mehetnek. Rengeteg vendég jár a házhoz, conventiós cigánybandát tart, s mivel nagy vadász, nagyon sok vadászat van nála. Egyáltalán nem számít és nagyon költekező. Pedig a gyermekek is jönnek egymás után. Elsőnek születik Júlia, de ez hamar meghal. Aztán jön Jani, s ennek születése után történik némi közeledés nagyapám szülei részéről, amennyiben a gyermekágyban fekvő fiatalasszonynak egy szép és díszes Altwien leves csészét küld ajándékba anyósa. Ez a csésze még ma is megvan birtokomban. Aztán jött a többi gyerek. Sándor, Imre, Gyuri (az én apám)1, Emília, Natalie, Pista. Nagyanyám a sok gyerek mellett nem győzi a nagy háztartást vezetni és elhozatja magának segítségül fiatal unokanővérét, Gspan i Csernovics György (1818—1887) honvéd őrnagy, Cs. Emília testvérbátyja. 1837-től a 61. gyalogezred katonája, maja nemesi testőr; 1845-től főhadnagy a 9. huszárezredben. 1848 szeptemberétől vett reszt a Jellacic elleni harcokban. Októberben ezredével csatlakozott a honvédsereghez, s szolgált a világosi fegyverletételig. 1849. aug.l-jén lett őrnagy és osztályparancsnok. Hat év várfogságra ítélték, 1851- ben amnesztiával szabadult Josephstadtból. 1867—68-ban az aradi honvédegylet tagja, simándi föld- birtokos. 259
