Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
Ezért úgy vélem, eljött az ideje annak, hogy a magas állami vezetőségnek bővítenie kellene a magyarországi dohánytermesztést, és el kellene gondolkoznia az ehhez szükséges eszközökön. Szerintem a legfontosabb, hogy felvásároljanak minden olyan dohánylevelet, melyet nem használ fel a tartomány maga, vagy nem adható el előnyösebb feltételek mellett külföldre, — mégpedig meghatározott áron, akár bőséges volt a termés, akár szűkös. A fentebb ecsetelt körülmények között az országban bevezetett készpénzért történő felvásárlás nem annyira a cs. és kir. Appaldó szükségletét biztosítani hivatott eljárásnak tekinthető, hanem olyan árak biztosítására szolgál, melyek a termelő termelési kedvét fenntartják. Ha bőséges termések után, melyeknek gyakran több évi rossz termésért kell a termelőt kárpótolniok, a nagyobb készletet nem veszik át kifizetődő árakon, akkor néhány magánszemély a fölösleget olyan alacsony áron fogja tudni felvásárolni, hogy a termelőnek elmegy a kedve a dohánytermesztéstől. A felvásárló bizottságoknak rendszeresen ismétlődő tevékenysége ezen eddig is nagymértékben segített, úgyhogy a jelen pillanatban az 1839 óta felhalmozott feleslegek teljesen kimerültek, s amellett az eladók, akik hozzájuk fordultak, mégis meg voltak elégedve. Tevékenységük azonban még eredményesebb lett volna, ha a bizottságok rendszeres visszatéréséről és a felvásárlás feltételeiről az emberek tájékozottabbak lettek volna... ...E kolóniák33 létesítését a magas állami igazgatás vállalhatja, és ez a még nem művelt földjei nagy kiterjedése mellett bizonyára kevesebb akadályba ütköznék, mint első pillanatban látszik. S létesítésük bizonyára semmiféle veszéllyel nem járna, minthogy e kolóniák létesítésére csak fokozatosan, kerül majd sor, olyan ütemben, ahogyan megfelelő telepesek akadnak, s abban az esetben, ha, a várakozástól eltérően, dohányban túlságosan nagy készlet keletkeznék, az újonnan művelés alá vont földek alkalmasak lesznek minden más kúltúra számára is. És bizonyára az sem ütköznék nehézségbe, hogy néhány hozzáértő tisztviselő és szolga segítségével törés és csomózás idején a termelőt hozzásegítsék althoz, hogy termékét a számára legkifizetődőbb módon adhassa el; ezek az új kertészetek bizonyára azt eredményeznék, hogy az ország gazdag készletet termelne könnyen eladható árukból. Úgy gondolom, helyénvaló, hogy most nem bocsátkozom azokba a részletekbe, melyeket a telepítési és a dohánytermelési szerződések megkötésénél tekintetbe kell venni, hogy elébe ne menjek Excellenciád legjobb belátásának, és csak arra térek rá, mekkora területet kellene művelésbe vonni, ha az új kolóniáktól azt várjuk el, hogy 100 000 mázsát termeljenek. Mithogy egy 1600 négyszögöles hold termését 12 mázsának lehet venni, ehhez 8333 kataszteri hold szükséges. Mivel pedig Excellenciádnak nem lehet az a szándéka, hogy a kertészeket egyedül csak dohánytermesztésre korlátozza, hanem ezeknek kenyérgabonát és állati takarmányt is kell termelniük, ehhez legalább a négyszeres területre, 33 332 kát. holdra volna szükség. Minden bizonnyal azonban Excellenciádnak ennél is nagyobb területet kellene erre szánnia, hogy az új telepesek el ne mulasszák elterjeszteni a Magyarorszgáon annyira fontos, de elhanyagolt fásítást. 33 Kolónia: telep, település; különösen idegen országban, területen. 216
