Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból

Ha ezt a területet 12 kát. holdas parcellákra osztanánk, akkor ott kb. 2777 család telepedne le, és ugyanannyi ház jönne létre; ezekhez az építési anyagot oda kellene szállítani, hacsak nem használnak ki nem égetett téglát, melyet a telepesek maguk állítanak elő. Ezenkívül azonban minden parcellának34 kapnia kellene egy szárítópajtát is a levelek szárítására, és ehhez az épületfát oda kellene szállítani. Egyes uradalmak az új telepeseknek ezekhez az épületekhez a szükséges anyagot ingyenesen adják, mások a költségeket fokozatosan megtéríttetik, ismét mások a szerződések ratifikálásánál oda hatnak, hogy ezeket a kiadásokat a szerződő fokozatos vissz-elszámolások ellenében térítse meg. Ha e kolóniák jövőjébe vetünk egy pillantást, ez attól fog függni, milyen módon gazdálkodnak szántóikon. Ha a telepesek, amint azt több termesztő teszi a Bánátban, szántóik legnagyobb részét dohánnyal ültetik be, akkor gyakran lesznek ugyan nagy pénzbeli bevételeik, rossz esztendőkben azonban nagyfokú nincstelenségbe kerülnek, mert akkor a szükséges kenyeret drága pénzen vásárolják meg, és ezért jelentős nagyságú előlegeket kell felvenniök, és az újonnan feltört földek évről-évre kevesebb termést fognak adni, minthogy a földeket nem trágyázzák. Ha egyidejűleg gabonát és takarmányt is termelnek, és megfelelő állatállományt tartanak, akkor a földeket váltani és trágyázni fogják tudni, különösen, ha lassanként letérnek arról a szokásukról, hogy a trágyát eltüzelik. Ebben az esetben a dohány- termesztés segítője lesz a gabonatermesztésnek, minthogy ennek során a földeket megtisztítják a gaztól, és a termelőnek akkor is biztosít pénzbeli jövedelmet, ha a gabona nem sikerül. Ilyen körülmények között ez a művelési ágazat folyamatosan fennállhatna, vagy nehézség nélkül mással volna felcserélhető, ha amint az nem valószínű, a dohánytermesztés kevésbé válnék jövedelmezővé. A dohányappaldónak ebből mindenekelőtt az az előnye származnék, hogy szükség­letének egy része fedezve volna, és nem függne egyes személyek machinációitól, akik 25 év óta nem az Appaldó érdekében dolgoztak vele együtt, és a jövőben sem egykönnyen fogják ezt tenni, minthogy a magas állami igazgatás magánszemélyekkel nagyon hosszú időtartamra nem köthet szerződéseket, és ezeknek inkább a pillanatnyi előnyre kell tekintettel lenniök, mint a maradandóra. Ezenkívül pedig a cs. és kir. Appaldó igazgatóságának ily módon lehetősége nyílik arra, hogy a dohányáraknak mind az új telepeken, mind az ország többi részében történő fokozatos emelése vagy csökkentése útján ezt a kultúrát a fogyasztásnak megfelelően oly módon szabályozza, hogy ne egykönnyen keletkezhessék hiány vagy fölösleg. Végezetül pedig a magas állami igazgatás az igazságos és jogos alapelveken nyugvó szerződésekkel — melyeket becsületesen végre is hajtanak — hasonló eljárásra szoríthatná a többi földbirtokost, ültetvényest és üzletembert, és akkor majd a magyar dohány, a Zollverein-államokban35 fennálló magas vámok ellenére, külföldön olyan keresett lesz, amilyennek minősége alapján lennie kellene; jelenleg azonban nem az, mert az áru ritkán van becsületesen csomózva és bálázva. 34 Parcella: telekrész, házhely, mezőgazdaságilag értékesíthető kis folddarab. Itt a kertésztelek (numerus) fogalmával azonos. 35 Zollverein: Poroszország vezetésével a német államok többségének vámszövetsége. A német szö­vetség hegemóniájáért küzdő Poroszország eszköze Ausztriával szemben. 1834-ben alakult, 1871-ben az egyseges Németország megteremtésekor megszűnt. 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom