Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről
Szabadka bővelkedhetett faanyagból, környékén jelentős kiterjedésű erdők lehettek (ami a méhészetnek is kedvezett). Ez azt jelenti, hogy talán némi hagyománya lehetett itt az ács- és faragómesterségnek szintén, de meglehet, hogy még egy sor foglalkozásnak is, amelyekről eddig — adatok hiányában — nem tettünk említést. Hiszen a templomépítés minden történeti korszakban sokféle és kiváló mesteremberek szaktudását követeli meg. Ezt hangsúlyozzuk akkor is, ha vidékünk templomépítő mesterei esetleg más vidékről származnának. A török kort idéző dokumentumok között számunkra megkerülhetetlenek a besztercebányai (Banska Bystrica) Koháry-Coburg Levéltár jobbágylevelei,67 amelyek a bácskai jobbágyok XVII. századi megpróübáltatásaira és némileg a kézművességre is fényt vetnek. Ugyanis állandó teherként nehezedett a kelebiai, tavankúti, ludasi, csávolyi, csantavéri, roglaticai, zobnaticai, nagy fényi stb. „rác” falvak lakosságára a török és a füleki, lévai, szendrői, ónodi várkatonák portyázása, rablása és kegyetlenkedése. Mindenekelőtt hangsúlyozni szükséges, hogy a bácskai falvak nemcsak a töröknek, hanem a magyar földesuraknak pénzben és természetben is adóztak, de ez nem gátolta meg a végvári katonákat a megtorlások gyakori elkövetésétől. A hódolt falvakban rengeteg állatot (lovat, marhát), lábbelit, kalpagot, bútordarabot, pénzt, stb. zsákmányoltak. A kóbor végváriak egy 1679. szeptember 4-i tudósítás szerint megtámadták Ludast és elhajtottak a faluból 80 lovat, 400 marhát és 35 jobbágyot.68 Két évvel korábban ugyancsak Ludasról raboltak háromszáz forintot érő lovakat, egy másik alkalommal pedig Kelebiáról 30 ökröt, Tavankútról 24 ökröt és 7 lovat, Zobnaticáról 84 lovat hajtottak el, miközben Kelebián 10 jobbágyot megöltek.69 Egy másik jelentés szerint 1677-ben a tavankúti származású Rácz Illia és a Kelebiáról való Radoicza füleki katonák Ludason garázdálkodtak: pénzt, csizmát, kalpagot, felnyergelt lovat, paripát, szekrényt, az asszonyoktól „előkötőket”, pálinkafőzésre szolgáló vasfazekakat zsákmányoltak.70 A Koháry-féle jobbágy- levelekből immár a török birodalom hanyatlása érződik ki, ugyanakkor a bácskai falvak lakosságának személyi és vagyoni bizonytalanságáról is képet kapunk. Nemkülönben elgondolkodhatunk e falvak jószágtartásáról, a marhák és lovak viszonylag magas létszámáról, vagyis arra gondolunk, hogy a XVII. században falvai tik lakosságának megélhetési forrása továbbra is az állattenyésztés maradt, ám az állattartás hagyományainak ápolása magától értetődően fejlesztette a kézművességet (szűcs-, cipész-, csizmadia-, tímár-, mészárosmesterség). Másrészt az 1677. évi tudósítás egyéb mesterség, a háziipar űzésére is utal (az asszonyok előkötőjének és a pálinkafőzésre szolgáló fazekak említéséből mindenképpen erre következtethetünk.) Tudtunkkal Szabadkán és környékén még a XVII. században sem létesültek céhegyesületek, viszont minden jel arra mutat, hogy a háziipar némely ágának régi hagyománya van városunkban. Ez természetesen a szláv ajkú lakosság (amely leginkább a rác, dalmata, katolikus rác és bunyevác megnevezéssel fordul elő a dokumentumokban) nagyarányú letelepedésével még színesebb jelleget ölt. Sok évvel később, 1756-ban — vagyis már s török hódoltság után — nem véletlenül írja Makai Ferenc lelkész Nagyváradról a szegedi gvárdiánhoz intézett levelében: „Addigit is izennyen, vagy Írjon T. Attyaságod a szabadkai P. Praesidensnek, hogy az ott való ájtatos Bákoktul, Bunyévkáktúl szerezzen egy pár Szőnyeget, asztalra valót, ollyat, a mi néműt ők szoktak szűnni ...”.71 67 HEGEDŰS ANTAL: A bácskai jobbágyok a török hó4pltság végén (1660—1680). Lélünk, 1981. január—február, 1. szám. 147—169. (A továbbiakban: HEGEDŰS ANTAL 1981.) 6« HEGEDŰS ANTAL 1981. 155., 169. 69 HEGEDŰS ANTAL 1981. 155., 168. 70 Szeged története 1. 1983. 736. 71 Csongrád Megyei Levéltár, b/14. k. Liber Fundationum 1724—1907. (Alapítványok), föl. 32. 17
