Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
„Harmonika” katonai központ jelentkezett. A beszélgetést a vármegyei főjegyző folytatta le, azonban a katonai központból megtagadtak minden felvilágosítást. Vissza kell térni a pár órával azelőtti eseményre. A vármegye főispánja 23-án délután közölte, hogy 3 órakor beszélt telefonon Horváth Béla belügyi államtitkár úrral, akinek jelentést tett a helyzetről és ezzel kapcsolatban az önkéntes kiürítésre vonatkozó rendelkezésekről, mire az államtitkár úr azt közölte vele, hogy a Tisza-vonalat a vezérkari főnökség egyenes kívánságára a belügyminisztérium lezárta, ott senkit át nem engednek, és az önként távozó lakosság északi irányba Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területére terelendő, illetőleg irányítandó. A hidak és kompok is le lettek zárva. Ezen rendelkezés alapján a vármegye főispánja intézkedett, hogy az önkéntes kiürítésre vonatkozó plakátok levétessenek, illetőleg ne függesztessenek ki, mert [azok] szövege szerint az önként távozó lakosság egyenesen a kompokhoz volt utasítva. A plakátok levétele nagyobb részt csak vasárnap 24-én délelőtt, illetőleg délben hajtatott végre. A kiürítési plakátok a katonai intézkedések következtében és a forgalom megszűnéséből kifolyólag a vármegye keleti részén fekvő három járásba el sem jutottak. A 23-áról 24-ére virradó éjszaka feszült hangulatban telt el, jelentősebb esemény azonban nem történt. 24-én vasárnap reggel egyébként is kedvezőbb hírek érkeztek. A vármegye főispánja 24-én reggel újra beszélt Horváth Béla államtitkár úrral, aki szintén jó híreket közölt és azt az utasítást adta ki, hogy mindazok a vármegyei és községi tisztviselők, akiknek székhelye nincs közvetlenül veszélyeztetve, térjenek vissza hivatalukba és folytassák működésüket. A fentiek folytán Szilágyi Stand Pál, a battonyai járás főszolgabírája és dr. Harsányi László a nagylaki járás szolgabírói kirendeltség vezetője a vármegye főispánjától parancsot kaptak, hogy járásaikba térjenek vissza, és ezt teljesítették is. Antalffy Lajos[t], az eleki járás főszolgabíráját a Szeged-Csanádi Vasút telefonvonalán igyekezett az alispán tájékoztatni arról, hogy milyen előfeltételek beállása esetén hagyhatja csak el a járást. Szentesről telefonon jelentkezett dr. Halmos Árpád, a mezőkovácsházai járás főszolgabírája, akit az alispán utasított, hogy azonnal vonuljon be Szentesről Makóra. Eredetileg ugyan a mezőkovácsházai járás székhelyére akarta visszarendelni, miután azonban másik telefonvonalon a vármegye főjegyzője a mezőkovácsházi „Harmonika” katonai központtól az ottani helyzetről kedvezőtlen híreket kapott, rendelkezését oda módosította, hogy Makóra vonuljon be. Ezen a napon du. kb. fél 1 órakor a nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetője telefonon jelentette, hogy Csanádpalotán orosz katonák a csanádpalotai határvadászőrsöt, mely 15 főből áll, szétszórták és a határt golyószórózzák. Az alispán azonnal felhívta a makói állomásparancsnokságot, hol először Dávid József ezredes úr állomásparancsnokkal, majd Légrády alezredes úrral beszélt, akik megerősítették ezt a hírt. Közölték, hogy Csanádpalotánál orosz erők akarnak betörni. Az a veszedelem fenyeget, hogy elvágják a Makó-Földeák- Hódmezővásárhely-i utat, és hogy erősítések vannak útban. Ezen beszélgetés közben egy másik telefon csengésére a kagylót felvevő vármegyei főjegyzővel egy síró női hang kétségbeesetten közölte, hogy az oroszok által be vannak kerítve. A vármegyei főjegyző kérdésére a síró női hang közölte, hogy ő a csanádpalotai telefonközpont alkalmazottja és segítséget kér, mert az oroszok a községtől már csak 3 km távolságra 166
