Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
vannak. Mindez igen súlyos helyzetet jelentett, mert a vármegye úgyszólván teljesen nyitott volt. Időközben az alispán újból felhívta a nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetőjét, aki az előbb helyzettájékoztatását újból megerősítette és bejelentette, hogy gépjárműn Szilágyi Stand Pál főszolgabíróval együtt járásának és a battonyai járásnak beutazására és helyzetkép nyerésére indultak. A nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetője vissza akart térni Csanádpalotára, ez azonban már nem történt meg, mert visszautazási vonalán, Mezőhegyesen egy vonatos főhadnagy közölte vele, hogy Csanádpalota községen keresztül nagyobb orosz erők zárt egységben vonulnak Földeák irányába. A battonyai járás főszolgabírája telefonon a déli órákban jelentette, hogy Battonyára megérkezett magyar csapatok a község szélén aknákat helyeztek el, értesülése szerint Tótkomlósra befutott egy orosz tank, amikor autójának tankolására lakásának udvarába gépkocsijával befordult, ott egy akna vagy lövedék robbant. Erre rögtön autójába szállván Makó felé haladt, szerencsésen átjutott az elhelyezett aknákon, ahol a parancsnokló tiszt legsürgősebb továbbhaladásra utasította. Miután az oroszok akkorára már Csanádpalotánál és Mezőhegyesnél elvágták a Makóra visszatérési útját, Orosházára ment. Telefonbeszélgetésében azonban Battonyáról még azt is bejelentette, hogy a m.kir. postaigazgatóság több posta anyagának azonnali elszállítása iránt intézkedett, és ez az intézkedés a déli órákban a makói postára is megérkezett. 1 óra körül Dávid József ezredes, állomásparancsnok úr közölte a vármegye alispánjával telefonon, a vármegyei főjegyzővel pedig szóbelileg, hogy a kiszombori hídfőt is fel kell adni. Körülbelül 2 óra lehetett, amikor Dávid József ezredes, állomásparancsnok úr telefonon felhívta az alispánt és közölte, hogy Csanádpalotáról Királyhegyes felé orosz csapatok, mégpedig nem az eredetileg várt partizánok, hanem reguláris csapatok vonulnak; kérte, hogy erősítések kiküldése végett azonnal engedje át a vármegye egyetlen üzemképes tehergépkocsiját — ami meg is történt — azon célból, hogy a Makó-újvárosi vasútállomásra vonaton érkezett zászlóalj legénységének egy részét azonnal kiszállítsa a helyszínre, mert életünk veszélyeztetve van. Egyben a legnagyobb felháborodás hangján vonta kérdőre az alispánt, mi az oka annak, hogy ilyen hihetetlenül súlyos helyzetben rendelkezés adatott ki az önkéntes kiürítési plakátok levételére. Az alispán közölte vele, hogy ezt a rendeletet nem ő adta ki, és hogy az orosházi állomáson van Dombegyháza, Kunágota, Dombiratos, Battonya, Nagykamarás, Kaszaper és Mezőhegyes községének postahivatalainak felszerelése. Bállá Miksa vármegyei másodfőjegyző erre felhívta a szegedi postaigazgatóságot, ahonnan a posták kiürítésére vonatkozó parancs kiadását megerősítették. Ugyanakkor dr. Szalay Károly vármegyei árvaszéki ülnök telefonon a makói vasúti állomásfőnöktől azt a közlést kapta, miszerint Csanádpalotáról ott áthaladt orosz páncélosok törnek előre, Nagylak állomás pedig erős tűz alatt áll. A déli órákban a szegedi postaigazgató távbeszélőn közölte a vármegye főjegyzőjével, miszerint a m.kir. V. honvédkerület parancsnokságtól utasítást kapott, hogy a Makótól keletre eső következő postahivataloknak, úgymint Apátfalva, Magyarcsanád, Nagylak, Csanádpalota, Kövegy és Pitvaros-i postahivataloknak a működését azonnal szüntesse be, a makói postahivatalt pedig készítse elő a távozásra. Érdeklődött, hogy mi tette ezen intézkedést szükségessé. A vármegye főjegyzője kérte, 167
