Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
Februári határozatában megállapította az alapvető szabályokat „a munkaszolgálat és annak díjazásaira. Végrehajtásukat a községi elöljáróságra bízta, s fölhívta, hogy „a köztudatban élő szociális elvek szerint járjon el” (5. §). A határozat a munkaszolgálatot minden 18-tól 60 éves korú férfira kiterjeszti. 2. §-a a munkadíjról intézkedik: havonta 2 nap ingyenes, a további napokra díj jár, melynek összegét az elöljáróság a mindenkori viszonyok és az elvégzett munka értékében állapítja meg. A 3. § a munka pénzbeli és előzetes megváltását szabályozza: a váltság összege általában személyenként és havonta 40 P. A vagyoni helyzettől függően az összeg növelhető vagy mérsékelhető. Ezt az összeget az elöljáróság a „legkisebb rendűeknél” köteles teljesen mellőzni. A 4. § szigorításokat tartalmaz a volt nyilasokra. Ők sem meg nem válthatták a munkát, sem díjazásban nem részesülhettek. E határozatot az alispáni iratok között találtam. Az alispán nem kifogásolta a határozatot, csupán a tanítók mentesítését kérte.180 Egy hónappal később már a CSNB helyt adott a kunágotai elöljáróság hatálytalanítási kérelmének a helyi nemzeti bizottság „robotrendelete” ellen. E kunágotai rendelet szerint: „a robot mindenkire kötelező, ha 10 holdat meghaladó földje van [...] 15 pengővel megváltható egy napi robot”.181 A hatályon kívül helyezést a megváltozott körülmények indokolták. A Mezőhegyesi Nemzeti Bizottság májusban általános munkakötelezettséget állapított meg minden olyan 14-től 55 éves férfi és 14-től 50 éves nő számára, akinek foglalkozása nincs. Ugyanakkor fölszólította a más községekben lakó földigénylőket, akik Mezőhegyesen földet kaptak, hogy heti 3 napot kötelesek a gazdaságban dolgozni. Ezzel a szomszéd községek nemzeti bizottságai nem értettek egyet, ezért gyakorlatban nemigen érvényesülhetett.182 f) A községi nemzeti bizottságok az általános problémák mellett sokat foglalkoztak a lakosság apró-cseprő ügyeivel, kisebb jogvitáival. Néhány bizottság külön félfogadást is beiktatott ügyrendjébe. Sokszor egy-egy bizottsági ülés már-már panasznapra hasonlított. Voltak nemzeti bizottságok, melyek az ilyen ügyeket bírósági vagy közigazgatási útra terelték, mondván: nem tartoznak hatáskörükbe. A bizottságok többsége azonban nem zárkózott el az ilyen „keresetektől”. Az esetek zömében körültekintően és jó jogérzékkel oldották meg a különböző ló-, lakás-, tehén- stb. ügyeket. Az általános formula a következő volt: „A Nemzeti Bizottság tagjai egyhangúan visszaítélik a jogos tulajdonosának a lovat [...], utasítják a rendőrparancsnokságot a végrehajtásra”.183 Sok gondot okozott az elmenekültek ingóságainak védelme is. Érdekes a Kaszaperi Nemzeti Bizottság április 15-ei határozata, amely szerint „vitéz V.J. ellen semmiféle kifogást nem emel abban az esetben, ha a nevezeti békés polgára lesz a közösségnek. Köteles ingatlanát és ingóságait olyan állapotban elfogadni, amelyben találta [...] Ingatlanának viszont a Községi Termelési Bizottság által egy gazdasági évre történt kishaszonbérletbe adása jogérvényét köteles elismerni.”184 Bár a megyében viszonylag kevés volt az épületkár, lakásgondok nagy számban fordultak elő. Különösen a deportálásból visszatértek lakásügyei voltak súlyosak. Az ilyen ügyek megoldására több bizottság az 51/1945. sz. CSNB határozat méltányos alkalmazását rendelte el.185 iso CSML Csanád vm. alisp. ir. 877/1945. 181 CSML CSNB 132/1945. >82 BML Mezőhegyesi NB 1945. máj. 30-ai jkv. 183 BML Medgyesbodzási NB 1945. ápr. 9-ei jkv. 184 BML Kaszaperi NB 1945. ápr. 15-ei jkv. 185 BML Mezőkovácsházi NB 1945. máj. 19-ei jkv. 146
