Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Balázs György: Szentes önkormányzata közigazgatása a II. világháború éviben (1939–1944)
tanácsnoki, adópénztárosi, népmozgalmi nyilvántartói, segédnyilvántartói, iktatói, kiadói, irattárosi, írnoki kezelői és I. osztályú aljegyzői állás szervezésére. A polgár- mester előterjesztésében az állások részleges létesítését, átszervezését a következőkben indokolta meg: A város közigazgatására háruló és egyre sokasodó, nagy gondokat okozó, valamint több időt igénylő munkákat a városi tisztviselői kar az akkori létszám mellett csak a legnagyobb erőfeszítéssel, és a hivatalos munkaidő nap-nap utáni jelentős meghosszabbításával volt képes megfelelően ellátni. Megítélése szerint ezt az állapotot sokáig nem lehetett tartani, hogy az a tisztikar által végzendő munka rovására ne essék. Ebből adódóan feltétlenül szükségesnek vélte a városi tisztviselői létszám megerősítését. A nem megfelelő létszám mellett a másik nem kívánatos állapot volt, hogy a városi tisztikar fogalmazási szakában, a kezelési ágazatban és az altiszti állományban a legkisebb fizetéssel járó állások aránytalanul szerepeltek. Ez a körülmény viszont — az indoklás értelmében — nehéz megélhetési viszonyok következtében félő volt, hogy ezekre az állásokra nehezen lehet megfelelő embert kapni. Sőt azzal is lehetett számolni — a polgármester meglátása szerint —, hogy egyes kisfizetésű alkalmazottak, ha lehetőségük adódik nagyobb keresetre, elmennek a város szolgálatából. Ugyanakkor a város tisztikarától, alkalmazottaitól a felsőbb hatóságok, a város lakossága egyaránt joggal követeli meg — hangzik az indoklás —, hogy munkáját lelkiismeretességgel, odaadással, a megkívánt tudással, a legnagyobb előzékenységgel, tapintattal, és a köznyugalom megőrzését biztosító módon végezze. Viszont méltánytalan lenne — állapította meg a polgármester —, ha előmenetel, fizetési és megélhetési szempontból ezt a tisztviselői kart más közületek, ágazgatok tisztviselőinél rosszabb helyzetben tartani. Életszínvonaluk még emellett sem fogja elérni — mutatott rá az érvelés — az egyéb hivataloknál dolgozó tisztviselőkét és alkalmazottakét. A fent elhangzottakat tigyelembevéve a közgyűlés határozatilag mondta ki a beterjesztett állások szervezését.59 A testület ezen tanácskozásán a 61.812/1944. IV. B.M. rendelet alapján a fenti állásokon kívül a közgyűlés a városi népmozgalmi nyilvántartó hivatalhoz négy új dijnoki állást szervezett. A nevezett hivatalhoz az új tisztviselők beállítását az tette szükségessé, hogy a belügyminiszter a 383.880/1943. B.M. rendeletében előírta a 16—50 éves nem szakképzett nők népmozgalmi nyilvántartásba vételét, s ezzel a munka a nyilvántartói hivatalban jelentősen megnövekedett. Az új munkaerők bérének kiadási költségeit a város 1944. évi költségvetésébe kellett beállítani. A költségvetést, ha már jóváhagyták, az esetben póthitellel gondoskodtak a kinevezettek illetményéről.60 Végezetül a közgyűlés Cseuz Béla műszaki tanácsos nyugállományba vonulása miatt a községi utak ellenőrzésével Antal Endre városi főmérnököt bízta meg.61 A tanácskozás jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a képviselőtestület a város elöljáróságával egyetemben 19 munkakör beállítása felől gondoskodott, illetve intézkedett. Ha viszont szemügyre vesszük a most szervezett állásokat, találunk közöttük olyanokat, melyek létesítése korábbi keletű. Az újak szervezésére feltehetően azért kerülhetett sor, mert megüresedett, de erről iratok hiányában pontos választ nem tudunk adni. A képviselőtestület 1944. április 28-i ülésén a napirendi pontok megtárgyalása előtt a polgármester méltatta Sztójay Döme miniszterelnökké történt kinevezését. „A magyar közéletnek a legutóbbi hetekben bekövetkezett változásai azt mutatják, hogy a nemzet tudatára ébredt ennek szükségességére, felismerte a való helyzetet, meglátta azt az utat, amelyen haladnia kell, ha úgy akar ebből a háborúból kikerülni, hogy nemzeti-'9 CSML (SZF) Szentes v. Közgy. jkv. 1944. mírcius3. 5/kgy.sz. Uo. 47/kgy.sz. 61 Uo. 46/kgy.sz. 113
