Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

D

D

Damásay Kamii (Perlak, 1883.—Szeged, 1949. márc. 25.). Eredetileg 1931-ig: Böhm. Bőhm Szidney hajóorvos és neje Rubcsek Klára fia. Somogy megyében Csurgón járt Középiskolába és ott érettségizett 1901-ben. Majd a budapesti kir. magyar Tudomány- egyetem jog- és államtudományi karára iratkozott be, ahol jogi doktorrá avatták. Katonai pályára lépett és az 5. honvéd gyalog- zeredbe nyert beosztást tartalékos zászlósi rangfokozattal. 1910-ben e minőségben hadbíró gyakornok a zágrábi honvéd katonai parancsnokságon. 1912-ben a VII. zágrábi hor- vát-szlavon honvéd kerület hadbíró gyakornoka. 1914. jún.-tól uo. hadbíró főhadnagy. Tovább haladva beosztásában 1929-ben Szegeden találjuk, mint hadbíró őrnagyot. Ekkor Szegeden Pallavicini u. 5. sz. a. lakos. 1949- ben nyugállományú hadbíró alezredes. Nevét 1931-ben változtatta. Szegeden 1926 szeptemberében kötött házasságot László Gizella Saroltával, kitől Ilona leánya származott. Nevelő atyja volt a felesége első házasságából hozott Dóra nevű leányának. A Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. Czímernél: Bőhm. Hatvanöt éves korában halt meg. 274.

Damjanics János (Strazsa, 1804. dec. 8.—Arad, 1849. okt 6.) honvédtábornok. A Temes megyebeli strázsai (Lagersdor =Temesőr =Temes Strázsa) 2. báni gyalogezred kerületében született. Atyja cs. kir. őrnagy, anyja Táborovics leány. Iskoláit a temesvári katonai nevelő- intézetben végezte. Innen kikerülve a Temesváron állomásozó Saint-Julien-ről (később báró Rukavina György táborszernagyról) nevezett 61. gyalogezredbe nyert beosztást (1822). így a bánsági határőrség keretében hadapródként kezdi meg katonai pályáját. 1845-ben — édesanyja temetésén — ismerkedik meg későbbi feleségével — távoli rokonával — Csernovics Emíliával, kivel Aradon 1847. augusztus 30-án köt házasságot. Nem sokkal később felettesével Haynauval, magyarbarát nyílt kiállása miatt, ellentétbe kerülve, az azonnali hatállyal az Olaszországban harcoló ezredhez vezényli (1848. ápr. 4.). Ekkor főszázados. Innen írja leveleit az akkor Szegeden lakó nejéhez. Mint a 3. honvéd zászlóalj parancsnoka később a honvédség keretében részt vett a délvidéki harcokban, melyek történelmi nevet biztosítottak részére. A honvédség őrnagyi rangban vette át és hamarosan

alezredes lesz, zászlóalj- majd dandárparancsnok. Később ezredes és hadosztályparancsnok. 1849-ben mint tábornok vesz részt a tavaszi hadjáratban Szolnoknál, Hatvannál, Tápió-Bicskénél, Isaszegen, Vácon, majd Komáromban. 1849. május 28-án hadügyminiszterré nevezik ki. Komáromban bokában lábát törve harcképtelenné vált és először Pestre szállíttatta magát, majd pedig irtózva a tétlenségtől vállalta Aradvár parancsnokságát. Mint Görgey feltétlen híve Világos után augusztus 17-én ő is leteszi a fegyvert az orosz cári csapatok előtt. Sarkadra, majd Gyulára kísérve végül az osztrák csapatok kezére kerül és útja a Wenckheim kastély baráti vendéglátásából az aradi vár börtönébe vezet. Itt mint a Főőrház foglya kerül hadbíróság elé, amely halálra ítéli és volt felettese Haynau nem siet kegyelmet gyakorolni. Bitófán végzi életét. 66, 157—8,214—5.

Damjanics Jánosné 1. Csernovics Emilia. 158.

Damjánovics János (Szeged, 1824. ?—Temesvár, 1885. márc. 23.) ügyvéd. György szerb nemzetiségű kereskedő és neje fia. Iskoláit Szegeden, gimnáziumot a piaristáknál végezte. A pesti egyetemen jogot hallgatott és a végbizonyítványt nyerve ügyvédjelölti gyakorlatot folytatott. Ennek letelte után a pesti bizottság előtt ügyvédi vizsgát tett és 1846. szept. 14-én ügyvédi diplomát nyert. Köz- és váltóügyvédj oklevelét Szegeden hirdettette ki és itt kezdte meg ügyvédi gyakorlatát. Bevették a város polgárai sorába. Az 1848-as tisztújítás során jelölték a második aljegyzői állásra, de nem kapott elég szavazatot. Viszont a palánki városi képviselőtestület tagja lett. Ügyvédi gyakorlatot folytatott és a császári seregek bevonulása után igazolást kért forradalom alatti magatartásáról, hogy tovább működhessen. Nem találtak kifogásolnivalót. Hamarosan az ügyvédséget Csongrád megyei kincstári ügyészi állásával cserélte fel, miután ügyvédi gyakorlatának ideiglenes folytatását engedélyezték. Később törvényhatósági bizottsági tag, a Szegedi Forgalmi Bank alapító és igazgatósági tagja. Háza volt Szeged-Felsővároson a Rácztemető utcában és a Palánkban, melyek az 1879-es árvizet is átvészelték. A Szegedi Ügyvédi Kamara 1875. évi megalakulásakor felvételét kérte az ügyvédi névjegyzékbe Szeged székhellyel. Neje Risztics Zsófia. A Szeged-Bel51