Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

J

J Jakovlevits görögkeleti plébános. Czímer közli, hogy 1859-ben töltötte be állását és ugyanakkor a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja lett. Ez annyival egészíthető ki, hogy nem volt Szegeden plébános. 90. Jámbory Alajos 1. Frimmel Alajos. 254/174. Jámbory Jakab zenész, zeneszerző, 1861-ig Frimmel. Atyja Frimmel talán János volt. Is­kolái elvégzése után zenét tanult. Már fiatalon zenekart szervezett és 11 tagú zenekarával tá­bori zeneigazgató lett Perczel Mór alatt a ver- bászi főhadiszálláson. 1849-ben zenekarával június 10-én átvándorolt Nagybecskerekre is. Később Szegedre szerződik a városhoz, ahol a színházban játszik. Betanítja a zeneszámokat és operetteket. Később színházi zenekari igaz­gató a város szolgálatában. 1860 körül — úgy látszik — egyesítik a színházi zenekart a temp­lomival és egy ideig ezen egyesített zenekar karnagya. 1861-ben nevét Jámbory-ra változ­tatja. Ezt követően zenekarában már nem ta­lálkozni nevével. 1865-ben a Szegedi dal- és zene egylet igazgatója, zeneszerző. Mészáros Iréné (ki jómódú szegedi, Somogyi u. 11. sz. alatti háztulajdonos pékmester: Pál leánya) esküvőjén Dr. Erőskövy Ignác városi tiszti­orvos társaságában tanúként szerepelt. Hogy az !879-es árvíz után is megamradt-e Mars téri (Jámbory) háza és hogy az az ő tulajdonában maradt-e, nem volt megállapítható. 116. Janik Imre (Szeged?, 1838. ?—Szeged, 1925. szept. 11.) iskolái elvégzése után szakmát ta­nult és vendéglősi iparban helyezkedett el. Atyja József, anyja Lehr Erzsébet volt. Később Szegeden, Bocskay u. 1. sz. alatt a Szt. István tér sarkán vendéglőt nyitott, amely a nép ajkán „koplalós kaszinó” néven szerepelt. A házat, amelyben üzletét megnyitotta, meg­szerezte tulajdonul. 1900-ban Szeged város törvényhatósági bizottságának volt tagja és régebben már tagja volt a Szeged-Belvárosi Kaszinónak is. Valószínűleg Szegeden vette feleségül Bottyán Alexandrát, kitől talán Elek fia született. 167. Janiki Péter kereskedő, görög eredetű csa­ládból származott. Iskoláit feltehetően Sze­geden végezte, majd a kereskedelmi pályát választotta hivatásul. Szegeden kereskedést nyitott és hamarosan jólétre és hírre tett szert. Ennek következtében tagja lett a Szegedi Ke­reskedelmi Egyesületnek, tagja volt a Szeged- Belvárosi Kaszinónak (1859). Bizonyára nős, családos volt és később talán a szegedi Ja- niki-ak is az ő leszármazottai lehetnek. 90. Jankó Mihály (Arad?, 1830.—1912.) kö­zépiskolái elvégzése után a nagyváradi Aka­démiára kérte felvételét 1846-ban, ahol jogot hallgatott. Másodéves jogászként 1848-ban a nagyváradi toborzó bizottság elé állt és felvé­telét kérte az alakuló nemzetőrségbe. Felvet­ték hadnagyi rangban. Miután Váradon csak toborzás folyt, innen Debrecenbe irányították. Miután a délvidéki harcokban kívántak részt- venni, útbaigazították a Váradról jöttékét, kik­nek Jankó „zászlóvivőjük” volt, Szegedre. Gőzhajón tették meg az utat Szolnoktól Sze­gedig. Itt beérkezvén bekerült az alakuló 3. honvéd zászlóaljba és rang nélkül de gyorsan haladt előre. Személyes bátorságának nem egy­szer adta tanújelét. Résztvett a szenttamásig és szolnoki csatában, ott volt Törökbecsénél. Őr­mesterből 1848. okt. 6-án hadnaggyá léptették elő. Az Isaszeg melletti csatában súlyos váll- lövéssel megsebesült. Kórházba szállították, majd tovább vitték Gödöllőre Damjanits sze­mélyes intézkedésére. 1848. ápr. 23-án Görgey személyesen tűzi mellére. Komáromban, a Ná­dor erődítményben a III. osztályú katonai érdemjelet. Tótmegyerin csatlakozott ismét zászlóaljhoz, de innen Komáromba irányítják egy hajó lőszerszállítmányával. 1849. május 2-án főhadnaggyá avanzsál. Világos után Ko­máromban letartóztatják, de megszökik és nyilván bujdosik. A szabadságharcban átélt eseményeket jegyzetben rögzítette, amelyeket Hegyesi Márton később a kolozsvári Szabad­ságharc Emlékmúzeumban deponált. Úgy lát­szik Temesváron élt, mint gazdatiszt. 1878-ban résztvett a szegedi honvédtalálkozón és ekkor Lauscher hivatásos fényképész képet készített róla is, melyet a többi jelenlévő képével tablóba foglaltak. Ennek egy példánya Jankó révén Kossuth Lajoshoz is elkerült, ki hozzá intézett levélben fejezte ki a megemlékezés feletti kö­szönetét. Az említett értekezleten „független magánzóként” adta meg állását. Előtte Tatán 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom