Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
J
J Jakovlevits görögkeleti plébános. Czímer közli, hogy 1859-ben töltötte be állását és ugyanakkor a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja lett. Ez annyival egészíthető ki, hogy nem volt Szegeden plébános. 90. Jámbory Alajos 1. Frimmel Alajos. 254/174. Jámbory Jakab zenész, zeneszerző, 1861-ig Frimmel. Atyja Frimmel talán János volt. Iskolái elvégzése után zenét tanult. Már fiatalon zenekart szervezett és 11 tagú zenekarával tábori zeneigazgató lett Perczel Mór alatt a ver- bászi főhadiszálláson. 1849-ben zenekarával június 10-én átvándorolt Nagybecskerekre is. Később Szegedre szerződik a városhoz, ahol a színházban játszik. Betanítja a zeneszámokat és operetteket. Később színházi zenekari igazgató a város szolgálatában. 1860 körül — úgy látszik — egyesítik a színházi zenekart a templomival és egy ideig ezen egyesített zenekar karnagya. 1861-ben nevét Jámbory-ra változtatja. Ezt követően zenekarában már nem találkozni nevével. 1865-ben a Szegedi dal- és zene egylet igazgatója, zeneszerző. Mészáros Iréné (ki jómódú szegedi, Somogyi u. 11. sz. alatti háztulajdonos pékmester: Pál leánya) esküvőjén Dr. Erőskövy Ignác városi tisztiorvos társaságában tanúként szerepelt. Hogy az !879-es árvíz után is megamradt-e Mars téri (Jámbory) háza és hogy az az ő tulajdonában maradt-e, nem volt megállapítható. 116. Janik Imre (Szeged?, 1838. ?—Szeged, 1925. szept. 11.) iskolái elvégzése után szakmát tanult és vendéglősi iparban helyezkedett el. Atyja József, anyja Lehr Erzsébet volt. Később Szegeden, Bocskay u. 1. sz. alatt a Szt. István tér sarkán vendéglőt nyitott, amely a nép ajkán „koplalós kaszinó” néven szerepelt. A házat, amelyben üzletét megnyitotta, megszerezte tulajdonul. 1900-ban Szeged város törvényhatósági bizottságának volt tagja és régebben már tagja volt a Szeged-Belvárosi Kaszinónak is. Valószínűleg Szegeden vette feleségül Bottyán Alexandrát, kitől talán Elek fia született. 167. Janiki Péter kereskedő, görög eredetű családból származott. Iskoláit feltehetően Szegeden végezte, majd a kereskedelmi pályát választotta hivatásul. Szegeden kereskedést nyitott és hamarosan jólétre és hírre tett szert. Ennek következtében tagja lett a Szegedi Kereskedelmi Egyesületnek, tagja volt a Szeged- Belvárosi Kaszinónak (1859). Bizonyára nős, családos volt és később talán a szegedi Ja- niki-ak is az ő leszármazottai lehetnek. 90. Jankó Mihály (Arad?, 1830.—1912.) középiskolái elvégzése után a nagyváradi Akadémiára kérte felvételét 1846-ban, ahol jogot hallgatott. Másodéves jogászként 1848-ban a nagyváradi toborzó bizottság elé állt és felvételét kérte az alakuló nemzetőrségbe. Felvették hadnagyi rangban. Miután Váradon csak toborzás folyt, innen Debrecenbe irányították. Miután a délvidéki harcokban kívántak részt- venni, útbaigazították a Váradról jöttékét, kiknek Jankó „zászlóvivőjük” volt, Szegedre. Gőzhajón tették meg az utat Szolnoktól Szegedig. Itt beérkezvén bekerült az alakuló 3. honvéd zászlóaljba és rang nélkül de gyorsan haladt előre. Személyes bátorságának nem egyszer adta tanújelét. Résztvett a szenttamásig és szolnoki csatában, ott volt Törökbecsénél. Őrmesterből 1848. okt. 6-án hadnaggyá léptették elő. Az Isaszeg melletti csatában súlyos váll- lövéssel megsebesült. Kórházba szállították, majd tovább vitték Gödöllőre Damjanits személyes intézkedésére. 1848. ápr. 23-án Görgey személyesen tűzi mellére. Komáromban, a Nádor erődítményben a III. osztályú katonai érdemjelet. Tótmegyerin csatlakozott ismét zászlóaljhoz, de innen Komáromba irányítják egy hajó lőszerszállítmányával. 1849. május 2-án főhadnaggyá avanzsál. Világos után Komáromban letartóztatják, de megszökik és nyilván bujdosik. A szabadságharcban átélt eseményeket jegyzetben rögzítette, amelyeket Hegyesi Márton később a kolozsvári Szabadságharc Emlékmúzeumban deponált. Úgy látszik Temesváron élt, mint gazdatiszt. 1878-ban résztvett a szegedi honvédtalálkozón és ekkor Lauscher hivatásos fényképész képet készített róla is, melyet a többi jelenlévő képével tablóba foglaltak. Ennek egy példánya Jankó révén Kossuth Lajoshoz is elkerült, ki hozzá intézett levélben fejezte ki a megemlékezés feletti köszönetét. Az említett értekezleten „független magánzóként” adta meg állását. Előtte Tatán 124
