Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

E

ENGELTHALER

ENYEDI

irodájában, részben Budapesten tölti le. Kolozsvárott 1904. jan. 26-án avatják az összes jogtudományok doktorává. 1908. jan. 27-én Budapesten áll ügyvédi vizsgára. A Szegedi Ügyvédi Kamaránál kéri bejegyzését —- Szeged székhellyel — az ügyvédi lajstromba és atyjával folytat közös praxist. Irodájuk ekkor Dugonics tér 12. sz. a. volt. Tagja a Szeged- Belvárosi Kaszinónak és a szegedi „Árpád” szabadkőműves-páholynak. 1915-ben bevonul katonai szolgálatra és katonai védőként nyer beosztást. Tartalékos hadnagyként szerel le.

1916-ban irodájukat Tisza Lajos körút 58. sz. alá helyezik át. 1918 körül köt házasságot Stein Szidóniával, melyből György fia származik. 1922-ben lemond az ügyvédi gyakorlat folytatásáról és nem kizárt, hogy vasúti számvevői állást vállalt. 1942-ben Szegeden, Kelemen u. 11. sz. alatt tart fenn lakást. 1945-ben deportálásban pusztult el. 220.

Engelthaler János (Hódmezővásárhely, 1809. ?—Szeged, 1862. jan. 11.) rézműves. Valószínűleg az 1800-as évek elején a hódmezővásárhelyi Károlyi uradalomba Csehországból behívott németszász nemzetiségű János rézműves fia. Iskoláit szülőhelyén végezhette és feltehetően atyja műhelyében tanult mesterséget. Később Szegeden telepedett meg. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak és a Szeged-Belvárosi Kaszinónak tagja volt (1859). Patzelt Zsófiát vette feleségül és Szegeden Palánk 445. sz. a. laktak. 53 éves korában halt meg. 89.

Enghi Kispéter Imre (Szeged?, 1840.?—?) Czímernél Engi Kis Péter. Nevét ő maga később Enghi K. Imrének írta. Minden valószínűség szerint Szeged-Alsó városon született. Iskoláit is Szegeden végezhette. Majd talán a pesti egyetemre ment, ahol jogot hallgatott és

1865-ben szerezhetett abszolutóriumot. 1865- ben joggyakornok. A Szeged-Belvárosi Kaszinó gyűjtés útján megteremtette az alapot

1865-ben ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők mellé kisköveteket — írnokokat —- küldhessenek az országgyűlésbe. Pályázatra nyolcán jelentkeztek, de költségalap hiánya miatt csak három jelentkezőt engedhettek az országgyűlésbe. E pályázatra Enghi is jelentkezdett, de a jelölésnél kimaradt. 1866—1877. években számos szegedi ügyvédnél folytatott jelöltként gyakorlatot. Ekkor Szeged-Alsóvároson előbb a Sajtó u. 582. sz. alatt, majd a Szivárvány utca 24. sz. a. lakott. Budapesten

1877. jún. 20-án tett ügyvédi vizsgát és VI. 28-án a Szegedi Ügyvédi Kamarában kérte az ügyvédi névjegyzékbe való felvételét, Szeged székhellyel. Az árvíz során tanúsított mentési munkálataiért miniszteri elismerésben részesült. A Szegedi Gazdasági Egyesületnek alapításától (1879) 1983-ig volt titkára. Az ügyvédi gyakorlat folytatásáról 1885. április 17-én lemondott. Nem kizárt, hogy az „Engi” név megkülönböztető név. Lehet, hogy azonos azzal a Kispéter Imrével ki háztulajdonos és földbirtokosként Szegeden a Szabadsajtó u.

31. sz. alatt lakott. 132.

Engi Lajos Sándor (Cegléd, 1897.—Szeged, 1922. jan. 19.) személye a Tanácsköztársaság idején tűnik fel, amikor a Belügyi Népbiztosság politikai nyomozóosztálya Anocskai Andrást (valódi nevén Tóth Béla) politikai megbízottként Makóra rendelte az ottani ellenforradalmi megmozdulás kivizsgálására. Anocskai fegyveres kísérettel indult és ennek lett tagja Engi. Anocskai a vizsgálat során túszokat gyűjtött és azokat a parancsnoksága alatt álló vonatszerelvényen Budapestre kísérte. Útközben Óföldeákon a szerelvény megállt; elhurcolták kastélyából Návay Lajos országgyűlési képviselőt és unoka- öccsét Návay Ivánt, akiket a többi túszhoz soroltak. Kiskunfélegyházára érve ad hoc forradalmi törvényszéket alakítottak, a két Návayt halálra ítélték és az ítéletet helyben az állomás épülete előtt végrehajtották. A végrehajtást Engire és néhány társára bízták. Az 1919. április 29-én foganatosított kivégzés miatt a szereplők ellen az ellenforradalom uralomra jutása után büntető eljárás indult a szegedi m. kir. törvényszék előtt, melynek Markovich Iván tanácsa Engit halálra ítélte. 230.

Enyedi Lukács (Szabadka, 1845. márc. 17.— Budapest, 1906. jún. 21.) 1880-ig Eisenstädter. Eisenstädter István szegedi kereskedő és neje Hirschl Jozefa fia. Iskoláit Szegeden végezte szakmai kiképzését Budapesten, Schnepfent- halban és Bécsben szerezte. Szülei kívánságára a kereskedelmi pályára készült és tanulmányai befejeztével atyja üzletébe lépett be. 1867-ben a Szeged-Belvárosi Kaszinó ifjúsági „Egyenlőség” elnevezésű egyletének pénztárnoka lett. 1869. június 8-án Szegeden házasságra lép szatymazi Zsótér Honával, Andor leányával. De a kereskedelmi pályán nem találta helyét, értelmiségi foglalkozási kör vonzotta és így

1875-ben Budapestre költözött. Itt közgazda- sági tanulmányokat végez, külföldi utazásokat tesz, publikálni kezd. írói nevet szerezve

1878-ban visszatér Szegedre, itt megalapítja a Szegedi Naplót és azt 10 éven át szerkeszti.

1880-ban nevét Enyedire változtatja. 1884—

1885-ben a tápéi kerület országgyűlési képviselője. A következő ciklusban azonban nem választják meg újra. A szegedi Árpád szabadkőműves-páholy tagja. 1890-ben pénzügyminiszteri osztálytanácsos, 1893-ban miniszteri tanácsos lesz. 1895-ben az Agrár Bank elnöke.

1896-ban újból megválasztják országgyűlési képviselőnek és 1901-ben sikerül magát a tápéi kerületben újraválasztani, de e választást a képviselőház megsemmisíti, mire a közélettől visszavonul. Házasságából Alice, Gyula és Olga gyermekei származtak. Gyermekei azon67