Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

C

CSAPLÁR CSAVOJSZKY vészelte. Élénk részt vett a város közéletében és a görög-keleti szerb egyházközösség ügyei­nek vitelében. 1848-ban pályázik a városi fő­ügyészi, illetve alügyészi állására, de más pá­lyázókkal szemben alul marad. 1848-ban el­menekül Szegedről. Az 1848—1849-es forra­dalomban nem vett részt. Ennek folytán Vilá­gos után eredménnyel pályázik városi állásra. Előbb a pest-budai kér. főispán kinevezi sze­gedi községválasztmányi taggá, majd pedig városi helyettes ügyész lesz. Csongrád megye Rögtönítélő Törvényszékének ülnöke. Ügyvédi tevékenysége felduzzadása folytán 1855-ben közmegbízatásairól lemond. Az ügyvédi gya­korlat folytatását az abszolutizmus alatt is engedélyezték részére, de „próba-tét”-re köte­lezték a Birodalmi törvényből. 1859-ben tagja lesz a Szeged-Belvárosi Kaszinónak. Neje Cso- kics Polixéna. A megalakuló Ügyvédi Ka­marába felvételét már nem kérte. Halálakor 57 éves volt. 89. Csapiár Benedek. (Dunaszerdahely, 1821. jan. 3.—Budapest, 1906. aug. 19.) Ütóneve eredetileg: Gáspár. Kegyesrendi szerzetes­tanár. Ignác takácsmester és neje Dobos Erzsébet fia. Iskoláit Érsekújváron, Pozsony­ban és Nagyszombatban végezte. 1836. szept. 14-én Privigyén beöltözik piaristának. Mint novicius tanít Privigyén, Podolinban, Beszter­cén. Bölcseleti tanfolyamot Kolozsváron vé­gez. Teológiát Nyitrán és Szentgyörgyön tanul. 1846. júl. 26-án tesz fogadalmat és még ez év augusztus 6-án pappá szentelik. Tanári műkö­dését Kolozsváron kezdi, de a második évben bele kerül az 1848-as mozgalmakba, mire szü­lei hívására hazatér. A forradalmi események elől Magyar-Óvárra megy, de könyvei és írá­sai visszahagyva elkallódnak. Világos után betegszabadságot kér és Szentgyörgyre megy. Az abszolutizmus elején Léván, majd Nyitrán tanít és 1853-ban Szegedre rendelik, ahol élete legtermékenyebb korszakát éli le tizennégy évet szentelve a szegedi ifjúság oktatásának nevelésének. Részt vállal a város közéletében, propagálja Dugonics András munkásságának megismerését, szorgalmazza szobrának felállí­tását, Történelmi Társulat alapítása érdeké­ben tevékenykedik, síkra száll a város törté­netének megírása érdekében, árvaház létesíté­séért küzd, lemásolja a szegedi boszorkány- perek jegyzőkönyveit, szorgos gyűjtője a kör­nyékbeli néphagyománynak, Iparos-legény Egylet létrehívását egyengeti. A helyi sajtóban állást foglal a várost érintő minden fontosabb kérdésben és készséggel adakozik nemes cé­lokra. Publicisztikai munkássága az országos szaklapokra is kiterjed. Sorozatosan jelennek meg cikkei a gimnázium évkönyveiben, a Sze­gedi Híradóban, a Szeged-ben, a Szegedi Nép­lapban. Számos önálló munkája és hírlapi cikke különnyomatban is megjelenik Szege­den. Eredményes munkásságának itt az vet véget, hogy a tatai gimnázium igazgatójává delegálja rendje. 1870-ben pedig felmentik min­den kötelezettsége alól és Budára rendelik ku­tató munkára, a rend történetének megírása végett. Ennek elkészíti részletes tematikáját, de emellett számos más munkája is napvilágot lát. A Magyar Tudományos Akadémia leve­lező, számos történelmi és egyéb társaság tagja Esti sétája alkalmából ért durva támadás kö­vetkeztében elszenvedett combcsonttörése, és a fellépett komplikációk vetettek véget éle­tének. 92. Csapó Ferenc Pál (Darvas, 1885. júl. 6.— Budapest, 1958. ?) Dezső földbirtokos és gyöngyi Borbola Albertina fia. Fogarason gaz­dasági Akadémiát végzett. Darvasi birtokos, oki. gazda. Bihar megyei Gazdasági Egyesü­let titkára. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság, majd a Miklapusztai Állami birtok igazgatója. Állampusztai rabgazdasági igazgató. Szegeden 1918. dec. 14-én köt házasságot Csikós Nagy Margittal, mely gyermektelen maradt. 1923— 1924-ben a Szeged-Belvárosi Kaszinó gazdája. Az első Világháborúban katonai és 43 havi frontszolgálatot teljesít, t. főhadnagyként sze­rel le, majd századossá lép elő. Mackensen tábornok hadsegéde volt. M. kir. gazdasági főtanácsos. Szegeden a belvárosi temető csa­ládi sírboltban nyugszik. 226, 231, 231, 271. Csavojszky Jozefa (Szeged, 1810. ?—Sze­ged, 1882. márc. 5.) becenevén: Pepi. József városi tanácsnok és neje leánya. Szegeden 1827. nov. 29-én házasságra lép varsányi Ved­res István ügyvéddel, ki ekkor Szeged város vica-fiscalisa. Házasságából — férje hirtelen elhalálozása után — Gyula fia született. Ne­vezett később Nagykárolyban vadászat köz­ben eltévedt golyó áldozata lett. Ott temette el, majd exhumáltatta és haza hozatta tetemét. Tíz évvel fia halála után, mint 35 éve özvegy határozza el magát második házasságra és férjhez megy a nála 15 évvel fiatalabb Sze­gedre települt csőglei Gaál Mihály kereskedő­höz. Nevezett is özvegy ember volt és első házasságából öt éves Endre fiát hozta az új házasságba. De az esküvő után két évre meg­halt és özvegye maga nevelte fel mostoha fiát annak szárnyrabocsátásáig. Hetvenkét éve­sen hunyt el. 249/42, 296/40. Csavojszky József (Szeged, kb. 1775.—?) városi tanácsnok. János városi tanácsnok és Liska Erzsébet fia. Iskoláit Szegeden, gimná­ziumot a piaristáknál végzett. Feltehetően jogot végzett a pesti tudományegyetemen és ezt követően Szeged városnál talált állásra. E pályán előrehaladva végül városi tanácsnok­nak választották meg. Házasságából Jozefa 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom