Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
B
BAUERNFEIND BECK zászló alatt. Az akkori Rozália teret — ma Aradi vértanúk tere — róla nevezte el. Mikor utóbb e tér nevét megváltoztatták, utcát neveztek el róla. Előbb a Tanácsköztársaság útja, most pedig a volt Zerge utca viseli nevét. A város díszpolgárává is megválasztották. 66, 114, 177, 256/245—246, 256/245—246. Bauernfeind Ferdinand (Nándor) (Szeged, 1792. okt. 25.—Szeged, 1856, ápr. 19.) gyógyszerész. (Nem Bauerfeind.) Mihály városi polgár és Pliskovits Terézia fia. Iskoláit Szegeden végezte és a pesti egyetemen szerzett gyógyszerész-mesteri oklevelet 1813-ban. 1816-ban megveszi a Presetzka által alapított és már bevezetett patikát a Piac-téren. (Ma Viktor Hugo u. 6. sz. és Deák Ferenc u. 27. sz. alatti épület helyén.) A Szegedi Kisdedóvó Egylet egyik alapító tagja. Városi polgár és választott polgár szószóló. 1848-ban a közcsend-, közrend- és vagyonbátorsági bizottmány tagja. Kossuth Lajos az ő szállóvendége és háza erkélyéről mondott beszédet, mit a mai épület falán emléktábla hirdet. Városi képviselő. A provizórium alatt községválasztmányi tag. 1852-ben minden közmegbízatásáról lemond. Kraller Emmát vette nőül, kitől Károly, Gyula és Mihály fiai származtak. Az 1832. évben felszentelt rókusi templomharangon szerepel a neve. 14, 20, 27, 56, 69, 90—1, 247/6, 268, 296/6. Bauernfeind Kornélia Mária Johanna (Szeged, 1851. jún. 18.—•?) Nelly. Mihály gyógyszerész és neje Pillich Janka lánya. Gondos nevelésben részesült, zenét tanult és már ifjú leány korában szerepelt a Szeged-Belvárosi Kaszinó jótékonysági gyermek hangversenyén. Kovács Mihály szegedi gyógyszerésszel köt házasságot Szegeden 1868. december 24-én. Atyjának elhalálozása után testvéreivel örökjogon viszik tovább a patikát 1871-ig, amikor azt hozományként férje veszi át. 90, 120. Baveschitz Lőrinc (Pest, 1848. ?—Szeged, 1896. jűl. 9.) vendéglős. Lőrinc vendéglős és Fuchsloch Eleonóra fia. 1873-ban a „Takarék” épületében Palánk 3. sz. a. vendéglősként Szegeden találjuk. „Pincér Segélyző Egylet” elnöke. 1891-ben a „Szőlőfürthöz” címzett vendéglője a Takaréktár utcában üzemel és a Szeged-Belvárosi Kaszinó új épületének építkezése idejére nála bérel termet. Később a szegedi „Várrom-kioszk” bérlője. 1893-ban a Szeged- Csongrádi Takarékpénztárral tárgyal annak palotája kertjében kerthelységes vendéglő lé- tesíthetése tárgyában. Atyja utóbb pesti vendéglős és annak halála után elözvegyült édesanyjával Szegeden együtt lakik. Házasságot köt Szegeden 1873. okt. 20-án Gerstenbrand Mária Annával, mely házasságból Lőrinc Béla fia származott. Neje halála után annak nővérét vette el Szegeden 1881. júl. 7-én Erzsébetet, kitől Lőrinc, Lőrinc és Gyula származtak. Német anyanyelvű, iskoláit Pesten végezte. 185. Bay Bertalan (Boldva, 1877. jan. 22.—Szeged, 1953. okt. 22.) ludányi. Járásbíró. Lajos és Hermann Lujza fia. Középiskoláinak Sárospatakon történt elvégzése után — feltehetően — a pesti egyetemen hallgat jogot és 1903- ban ügyvédi vizsgát tesz Budapesten. Ezt követően bírói pályára lép, 1903—1908. években joggyakornok, majd Szegeden járásbíró. Az első világháború alatt a szegedi honvéd hadtest hadbíróságánál teljesít szolgálatot és tartalékos főhadnagyként szerel le. 1921-ben nyugdíjazzák. Ekkor a Szegedi Ügyvédi Kamaránál, Szeged székhellyel ügyvédi lajstromba való felvételét kéri. Szeged város és Csong- rád megye tb. főügyésze. A szegedi egyetemen 1930-ban államtudományi doktori fokozatot nyer. Kisebb szőlőbirtoka van. Neves ebtenyésztő és borászati szakember. Miután agyvérzés éri, kéri az ügyvédi lajstromból munka- képtelenség okából való törlését. 1935-ben gazdasági főtanácsosi címet kap. Neje Bolyó Ilona. Számos társadalmi egyesülés tagja, illetve elnöke. A szegedi református egyház presbitere. Házasságát 1911-ben Szentesen kötötte. 273. Beck István (Szőreg, 1848. aug. 20.—Szeged, 1912. nov. 23.) városi tanácsnok. Ferenc borbélymester és Szatmári Franciska fia. Baráti körben „Bek Pista”-ként ismert. Nevét maga is „Bek”-nek írta. Német ajkú szőregi sváb családból származott. Szülei a szabadságharc idején költöztek Szegedre. Iskoláit Szegeden végezte, majd Debrecenbe ment, ahol gazdasági szakiskolát látogatott. Visszatérve Szeged város szolgálatába lépett gyakornokként, s előrehaladva a hivatali ranglétrán — annak ellenére, hogy a kor szokásának megfelelően megkövetelt ügyvédi képesítéssel nem rendelkezett — jegyzői, osztályjegyzői állást nyert. Ezt kiváló szaktudásának, széles körű helyismeretének és remek emlékezőtehetségének köszönhette. Pártolója lett a művészeknek, műgyűjtő és néprajzi gyűjtő, ki emeletes háza földszinti traktusában, négy helyiségben a maga kedvtelésére néprajzi gyűjteményt állított fel, amely azonban nem muzeális jellegű volt, hanem akár használati környezetet is biztosított. Mindig magyaros viseletben, fokossal járt. Kiváló szervező tehetsége révén minden városi rendezvénynek lelke volt. Tisza Lajos és Munkácsy Mihály, valamint a királylátogatáskor polgárőrségi bandériumot vezényelt. Tb. városi tanácsnokként megy nyugalomba. Ezt követően egy ideig Kisteleken, majd szegedi Lechner téri házában élt. Szeged múltjáról, népszokásairól rendszeresen közölt tárcákat a szegedi sajtóban. Önálló munkája 22
