Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
L
LEMLE LENGYEL Klinikának volt tanársegéde. 1901—1908-ig pedig a budapesti Stefánia Gyermekkórház Szemészeti Osztályának főorvosa. A budapesti tudományegyetem 1906-ban magántanárává habilitálta. 1896—1897-ig a szegedi 5. Honvéd gyalogezred katonai segédorvosa. 1908-ban kinevezik a Szegedi Állami Szemkórház igazgató főorvosává. E munkahelyen ekkor 60 beteg részére volt ágy. Ő a kórházat felfejlesztette 170 ágyra. 1914—1918-ig Szegedre helyezett több hadikórház szemészfőorvosi teendőit látta el orvosezredesként. 1921- ben, mikor a Ferenc József Tudományegyetemet Kolozsvárról Szegedre helyezték át és ennek keretében itt szemklinika létesült, az ő szemkórházi megbízatását megszüntették. Ez keserűséget váltott ki belőle, miután ezen klinika professzori állására számított. Ezzel szemben 1922-ben nyugdíjazták és ezt követően az Országos Társadalombiztosítási Intézet főorvosa és Szeged város kórházi rendelő orvosa lett. Szegeden Kárász u. 14. sz. alatt lakott, később azonban a saját házába költözött Teleki u. 2. sz. alá. Tevékeny volt mint szakíró, 144 tudományos dolgozatot publikált. Házasságot kötött Kresz Irénnel, mely házasságból Ilona és Margit, végül Éva gyermekei származtak. 220, 279. Lemle János (1806. ?—Szeged, 1864. jan. 9.) atyja János városi polgár volt, anyja neve nem ismeretes. Iskoláit Szegeden, középiskoláit a kegyesrendiek gimnáziumában végezte. Kalaposmesterséget tanulta ki és 1845-ben már mester volt, céhtag és céhmester. 1848-ban nemzetőr százados lett, de már ezt megelőzően is az egyenruhás polgárőrség főhadnagya volt. Választott városi képviselő a Palánkban. A Szeged Csongrádi Takarékpénztár választmányi tagja. Vagyonos, háza az Iskola utcában állott. Városi polgár. Szegeden 1829. febr. 22- én kötött házasságot Kiebling Jozefával. Hogy házasságából születtek-e gyermekek, nem ismeretes. 88, 110. Lemle Miklós (Szeged, 1829.—Szeged, 1888. dec. 21.) atyja talán József volt. Iskolái elvégzése után mesterséget tanult és a kalapos szakmát sajátította el. Feltehetően a felső-ausztriai Gmünden kerületből, Grábenből származó Lemle leszármazottja. 1862-ben a korábban Zemplényi Antal által bérelt, Iskola u. északi sarkán lévő „Széchenyihez” címzett bolthelyiségben gyakorolta iparát. Majd házat is szerzett ugyancsak az Iskola utcában 227. szám alatt, a mai 1. sz. ház helyén. A Szeged Csongrádi Takarékpénztárnak igazgató választmányi tagja volt, majd igazgatója. A Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. A Szegedi Temetkezési Egylet elnöke. Résztvett a nagyárvíz idején a mentési munkálatokban és ennek következtében kormányéi ismerésben részesült. A Szegedi Ipartestület alelnöke. Ugyancsak résztvett a város rekonstrukciós munkálataiban és e munkái elismeréseként királyi elismerésben részesült. A Szegedi Polgári Dalárda elnöke. Palánkbeli háza az árvíz után is állt. Városi tanácstag. 1880-ban a Szegedre látogató franciákat fogadó bizottság tagja. 1872-ben kalapraktára volt a Kiss Dávid palotában. 1880 már mint kalapos nagyiparos szerepelt. Házasságot kötött Hanke Katalinnal, mely házasságból Ilona, Lajos és Erzsébet, valamint Mária gyermekei születtek. Számos szegedi családnál volt részben násznagy, részben keresztkoma. 90. Lénau Miklós (tulajdonképpen Niembsch Nicolaus Franz Edler von Stréhlenau (Csatád, 1802. aug. 13.— Wien Oberdöbling, 1850. aug. 22.) atyja Franz gárdatiszt, anyja Maygraber Terézia volt. Anyja polgári és magyar származású volt. 1807-ben meghalt az atyja és így anyja nevelte. Anyja szakítva férje gazdag rokonságával elhagyta Budát. Tokajra ment és így Lénau iskoláit részben Tokajon, részben Pesten a piaristáknál, majd pedig Sátoraljaújhelyen végezte. 1818-ban Lénau 16 évesen felkeresi atyja rokonságát Bécsben, majd Pozsonyban és Bécsben tartózkodik. Itt — a rokonság támogatásával — jogot tanult, majd orvostant hallgat. Végül a Magyar- óvári Gazdasági Akadémiára iratkozik be. 1821-ben elhagyja atyai nagyszüleinek házát és visszatér anyjához, aki nemsokára meghal és ki után kis vagyont örököl. 1830-ban mint író jelentkezik álnéven és első verseskötete Stuttgartban jelenik meg „Gedichte” címen. Ugyanezen évben kivándorol Észak-Amerikába. Csalódva az ottani helyzetben már a következő évben visszatért Bécsbe, majd Ischlbe, Stuttgartba, és Heidelbergbe megy. Reménytelen szerelemre gerjed Sophi Löwenthal iránt, aki egy magasrangú osztrák hivatalnok neje volt. 1835-ben megpályázza a bécsi egyetem esztétikai tanszékét, eredménytelenül. 1844-ben hirtelenül eljegyzi magát Marie Behrends-el, azonban közvetlenül ezt követően elme- betegségben meghal. Weidling bei-Wienben temették el. Nőtlen, gyermektelen maradt. 67, 74. Längenfelder János (Aichstädt ?, 1775 ?— 1834. ?) bizonyára az Áichstádtből Szegedre települt családból származott. Atyja talán Bertalan volt, akinek neje Franciska utónevet viselt. 1834-ben a Szeged-Belvárosi Kaszinónak tagja és pénztárnoka volt. 27, 269. Lengyel József Sándor (Szeged, 1831. márc. 11.—Szeged, 1868. szept. 12.) atyja Pál városi tanácsnok, anyja Szilber Jozefa. Iskoláit Szegeden végezte, gimnáziumot 1839—1847-ig a kegyesrendi gimnáziumban. 1848-ban beállt honvédnak. Hogy ezt követően folytatta-e tanulmányait, végzett-e egyetemet, nem ismeretes. 1853-ban városi polgárként szerepel. 1859-ben az újonnan alakult Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. 1867. máj. 2-án megválasztják 9. (4. közigazgatási) tanácsnokká. Ezt megelőzően, 1861-ben városi aljegyzővé választot174
