Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

K

KISFALUDY KLAUZÁL ő nevét viselő irodalmi társaság 1836-ban. 1892. október 2-án leleplezik szobrát Győrött. Ugyanezen évben alakul az emlékét őrző „Auróra”, amelybe a szegedi főbíró fia Kiss Károly is írt. Színműveit Szegeden is előadták. 1861-ben Szegeden is megünneplik születésnapja fordu­lóját. A Szeged-Belvárosi Kaszinónak, a Kisfaludy Tár­saságnak és más egyesületeknek is tagja. Egyesek szerint a „honvéd” megjelölés tőle származna, melyet azután Kiss Károly fogadtatott el. 1824-ben egyik munkáját a szegedi Maróthy Istvánnak ajánlotta. Nevét Szegeden utca őrzi. A szegedi Dugonics Társaság felolvasásaiban megemlékezett a személyéről, verseit pedig Szegeden Horváth Cyrill adta ki. Nőtlen maradt. 23. 76, 107, 112, 114, 126, 198. Kisfaludy Nagv Géza lásd: Nagy Géza alatt. 193. Kispéter Lőrinc (Szeged, Alsóváros 1858. ?— Szeged, 1944. ?) atyja Lőrinc, anyja Dani Te­rézia volt. Iskoláit feltehetően Szegeden végezte és ezt követően a Magyar Államvasutak szol­gálatába lépett. 1898. szept. 9-én a Szeged Tisza-parti Átrakó Vasútállomás főnöke lesz. Megszakítás nélkül áll a vasút szolgálatában és 1911-ben a MÁV Központi Leszámítoló Hivatal III. ügyosztályának tisztviselője. Ekkor Szegeden, Petőfi S. sgt. 94. sz. alatt lakik. Sze­ged alsóvárosi Róm. Kát. Hitközösség jegy­zője. Hivatalának Pestre költözése után ő is Pestre kerül és 1925-ben Pesten lakik. Ezt követően az Alföldi Fiumei Vasút Bank Le­számítoló hivatali tisztviselője. 1929-ben MÁV intéző, de már nyugállományban. A Szeged Belvárosi Kaszinó tagja, háztulajdonos Vám­tér, 2. sz. alatt. 1944-ben törvényhatósági bi­zottsági tag. Iskolaszéki tag. Nőtlen maradt. Rokona volt Temesi Ferenc írónak, aki „Por” című munkájában végigkíséri életét. 277. Klamm János nemes (1853—Szeged, 1944. márc. 8.) 91 éves korában halt meg. Atyja János, anyja Pruckner Julianna. Innsbruck­ban végzett hadapród iskolát és kadéthelyet­tesként a 46-os gyalogezredbe nyert beosztást. 1878-ban hadnagy. Résztvesz a Bosznia-Her- cegovinai okkupációban, majd Szegeden had­kiegészítő tiszt. 1910-ben alezredesként vonul nyugalomba. Szeged, Pusztaszeri u. 16. sz. alatt lakik és itt háztulajdonos. 1912-ben ez­redesi címet nyer. 1914-ben násznagyként sze­repel Kneszt József esküvőjén. Az I. világ­háború idején reaktiválják, majd lábadozó osztályparancsnok Zomborban, illetve Bel- grádban. 1917—1918-ban Wienben IV. Károly nemességet adományoz részére. 1918-ban tény­leges cs.k. ezredes és Szegeden, Újszeged, Po­zsonyi u. 7. sz. alatt lakik. Talán Szegeden kötött házasságot (1908?) és neje Tessényi Terézia volt, akitől Rudolf (Rezső) Károly, János nevű fia származott. Halálakor Arany János u. 11. sz. a. lakott. 219. Klapka György (Temesvár, 1820. ápr. 7.—Budapest, 1892. máj. 17.) atyja morva eredetű családból szárma­zott, József keresztnevet viselt cs Temesváron polgár- mester volt, anyja Kehrer Julianna. Szegeden végezte iskoláit, a líceumban 1835 körül. Innen került karán- sebesre a katonai nevelőintézetbe, majd 1838-ban had­apród Bécsben, a 2. sz. császári, kir. tábori tűzérezredben. Nagybátyjánál Klapka Károlynál Kecskeméten tanulta meg a magyar nyelvet. Később Bécsben a bombász karba helyezik át. 1842-ben a királyi testőrség keretébe lép és ott alhadnagyként szerepel. 1847-ben mint főhadnagy kéri nyugdíjazását. Később a hadseregből kiválik. 1848- ban azonban a Magyar Honvédelmi Minisztériumnál ajánlkozik szolgálatra és hamarosan százados, majd alezredes lesz. A szerbek elleni harcokban résztvesz; 1848. május 13-ától százados a 6. honvéd zászlóaljban. Szeptember 30-án vezérkari őrnagy a Honvédelmi Mi­nisztérium táborkari osztályán a bánáti hadtestnél. 1849 január 9-én ezredes a felső-tiszai hadtestnél. Január 31-től Schlick ellen harcol. Április 2-án tábornokká léptetik elő. November 14-én II. osztályú katonai érdemjelet kap. Június 1-től 28-ig a Hadügyminisztériumban szolgál Debrecenben. Június 1-től 20-ig a fel-dunai hadsereg fő, majd szárnyparancsnoka. Július 13-án Komáromban pa­rancsnok és október 2-tól 4-ig ő is azok között van, akik átadják Komáromot és ennek folytán mentesülnek a kö­vetkezmények alól. Emigrációba megy. A Magyar Nem­zeti Főigazgatóság egyik tagja. Megjárja Londont, Ge­novát, Svájcot. Genf város polgára lesz. 1855-ben Felső- sziléziai magyar légió alapítója. Ezzel jön Magyarország­ra, de az időközben bekövetkezett békekötés miatt vissza fordul. Végülis 1866-ban visszatér, amnesztiát kap és 1867-ben országgyűlési képviselő lesz. Nagyobbára kül­földön, Franciaországban él. 1868. márc. 3-án Szegeden is megfordult, a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagjai fogad­ták. Lengyel Pál ügyvédnél lakott, aki rokona volt. A Szegedi Szabadalmi Körnek tiszteletbeli tagja lett. Brüsszelben 1864-ben elvette D’Arboin Inéz-t egy angol nagykereskedő leányát, aki itt telepedett meg. E házas­ságból három gyermeke származott, György, Ernő és Márta. 101, 104, 131, 142, 142, 142, 142, 143, 143, 143, 143, 143, 144, 144, 145, 207, 293. Klauzál család. Belgiumból, Csehországon át Magyarországra származott ága a család­nak. Az anyakönyvekben Clausal névírással fordul elő. 256/245—246. Klauzál Emma (1855?—?) atyja Gábor volt kereskedelemügyi miniszter, anyja Schmidt Emma. Iskoláit Szegeden végezhette és itt ré­sült gondos nevelésben. Keresztatyja Deák Fe­renc volt. 1866-ban a kalocsai Miasszonyunk­ról nevezett nevelőintézetet járta és éppen a vizsga napjára esett édesatyja elhalálozása. 1902. május 13-án levelet írt Szeged városá­nak Klauzál Veronika ügyében, amely meg­jelent a Szegedi Hírlapban. 135. Klauzál Gábor szlavóvici nemes (Pest, 1804. nov. 18.—Kalocsa, 1866. aug. 3.) atyja János császári kir. ezredes volt, anyja Babarczi 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom