Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
fehérváron, nem tartózkodott Csanádon, sőt maga kérhette Fráter Györgyöt, hogy egyházilag is kormányozza a püspökséget. Nem csoda, ha hozzá is fordult a székváros papsága, amikor Szegedi Kis István odaérkezett reformátori tanai hirdetésére. Fráter György szokott szigorával ki is utasította Csanád városából. Menetközben Ferdinánd király is nevezett ki egy Csanádi püspököt: Ugody Ferenc székesfehérvári prépostot.33 * * * * 38 A Csanádi egyházmegye területe azonban János király halála után sem került Ferdinánd kezére és így Ferdinánd püspöke itt nem érvényesíthette jogait. A püspöki címet azonban Ugody viselte még tíz év múlva is, amikor az ősi szentgellérti székváros török uralom alá került hosszú időkre.39 Az ilyen, — egyidejűleg két királytól kinevezett püspökségeket szokták „biceps” széknek nevezni. A hivatalos listákon a Rómához közelebb álló szerepel törvényes püspökként, a másik „ellenpüspök”. Jelen esetben egyik se tette be lábát az egyházmegyébe, a kormányzást végig a szomszéd Várad püspökeként György barát intézte. 1541. szeptember 4-én Szulejmán elfoglalta Budát. János király özvegyének, Izabellának ünnepélyes hitlevelet adott. Fráter Györgyöt és Petrovics Pétert a királyfi gyámjaiul rendelte, a királynénak pedig Erdélyt adta át. Izabella Lippára költözött. A rábízott országrészt megfelezte: Petrovicsra bízta Temesvár központtal a Bánátot, Fráter Györgyre pedig „a Csanádi és váradi püspökséget”. Ezt minden krónikás egyöntetőűn hirdeti,40 azonban nem következik ebből, hogy György Csanádi püspök lett volna41 — hiszen a váradit sem ekkor, nem Izabellától nyerte, hanem még 1534-ben Zápolyától, és 1539. május 30-án megerősítette a pápa.42 A szövegek összefüggéséből látszik, hogy a krónikások nem egyházi,43 hanem politikai kormányzást értettek.44 Egyházmegyénk mégis hálás lehet neki: Sajátos politikájával meg tudta védeni e területet a töröktől, 1551. december 17-i haláláig. Két kisebb vár, Becse és Becskerek volt itt török kézen csak, míg a sokkal távolabbi Budán már 10 éve bent ült a török. A püspökség jövedelmét lelkiismeretesen közszükségletekre 33 Az Orszl. Lt-beli Liber Dign. 1540. augusztus 26-ra helyezi a kinevezését., pg. 74. 33 Istvánffy: História de rebus Ungaricis. Col. Agr. 1627. 343. 40 Pray hivatkozik Forgáchra és Brutusra. I. m. 11/187. Forgách Ferenc, ki váradi püspök volt 1556—67 között, írja: „Sortitis inter se provinciis, Georgius Varadinum et Chanadinum ponti- ficatum amplissimos...obtinebat”. (Rerum Ungaricorum sui temporis commentarii. Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores XVI. p. 1.) — Brutus János „magyar királyi történetíró” 1517—92 közt élt. „Antequam Isabella Lippam discederet,...ita totius regni administrationem dividit, ut Petrovitius...Temesvarinum obtineret,...Georgio praeter duo optima sacerdotalia, Varadinum et Chanadiense Pontificatum attributi Ungariae inferioris comitatus omnem”. (Rerum Hungaricorum libri. Mon. Hung. Hist. XI. p. 203.) — Bethlen Farkas: „Georgio monacho Varadiensem et Cha- nadiensem episcopatus, necnon totam illám Hungáriáé partem, quam fluvii Crisius et Tibiscus inclu- dunt, regendam attribuit.” (História de rebus Transylvanicis. Cibinii, 1782. lib. III. p. 408.) Révai Péter: Georgius monachus... praeter duo optima sacerdotalia Varadiensem et Chanadiensem, comitatus ad Hungária distractos tenuit.” (De monarchia et s. corona regni Hungáriáé, Francofurti 1659. p. 82.) 41 Újabb történetírók is így adják ezt elő: „A királyné... Fráter Györgyre bízta a Csanádi és váradi püspökséget.” Borovszky i. m. I. 175. « Mon. Eccl. III. 357. 43 „Bizonyos, hogy Zápolya 1539-ben Martinuzzit és Barlabássy Jánost Csanádi püspöknek kinevezte, és mindkettőt méltóságában megerősíté” — írja Pesty Frigyes. (Századok, 1868. 260.) Azóta ismeretessé lett az idézett pápai megerősítő bulla, amely minden vitát eldönt: Fráter György Váradra, Barlabássy Csanádra kapott megerősítést. — Mon. Eccl. III. 357. 44 Akik tartották, hogy volt Csanádi püspök, általában 1537—8-ra szokták beiktatni. Egykorú forrásokban azonban sem ekkor, sem előtte, sem utána sincs egy oklevél, amit Csanádi főpásztorként írt volna alá. Mitöbb: Az OLT-ban lévő „Liber dignitariorum Ecclesiasticarum” és „Collationes Ecclesiasticae” c. kéziratokban sem. Annak idején behatóbban foglalkozott Juhász Kálmán e kérdéssel: Das Csanáder Episcopat des Kardinals Utjesenovich-Martinuzzi. (Bericht über das k. u. k. Höhere Weltpriester Bildungs-Institut zum hl. Augustin in Wien, 1915/6. 27. pg.) 87
