Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

fordította. Rokonait nem tolta előtérbe, sem nővére gyermekeit, sem a Perusich rokonságot javakkal el nem halmozta. Pedig ez akkor általánosan dívott. Magára semmit, az egyházmegyére mindent. Ebben benne volt a katonatartás és török adó is, — de nem volt benne udvartartás, pompa. Az országrész mindenható ura volt, mégis szerény életmódot folytatott.45 * * Mint püspök is György barátnak írta nevét, szőrcsuhában járt. Bíboros volt — mégse szenteltette fel magát mgypüspöknek sem, Azt a tiszteletet érezte a rendfok iránt, mint Assisi Szent Ferenc. Helyes érzékűek voltak életírói, hogy sohasem a nagy főpapot látták benne, hanem a fehér barátot.48

45 Szilágyi, i. m. V. köt. 298. — Hóman—Szekfű i. m. 755.

48 Juhász Vilmos i. h. 65.

Lotz Antal jegyzete: A 17. jegyzetben említett Gyöngyösi könyvön kívül a paulinus irodalomban újdonság Gyéressy—Hervay: Documenta artis Paulinorum forráskiadványa, I—III. Bp. MTA,, 1977—79. — Egyházmegyénk mindhárom pálos kolostorát az I. kötetben találni, az érdekesebb főleg építkezés-ügyi oklevelek teljes latin szövegével. Boldogkő a 20. oldalon, Gátalja a 159-ben, míg Kladova a 188—89-en olvasható. Valamennyi kiadmányt ismerte Juhász Kálmán is, ha nem is látta szükségesnek az eredetijét itt idézni.

Fráter Györgyről a Labirintus-kiadványsorozat adott ki életrajzot, igaz inkább csak haláláról és következményeiről: Barta Gábor: Vajon kié az ország? címen. Bp. Helikon, 1988.

88