Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
kegyelméből püspöki székre emeltetnék, továbbra is a rend imáiban és kedvezményeiben részesül, végül joga van egy rendtársat — ún. sociust — tartani maga mellett.15 Váczi Pált a bécsi rendházból áthelyezték a magyar rendtartományba azon kedvezménnyel, hogy tartózkodási helyéül tetszése szerint a pesti vagy a szegedi konventet választja. (1478-ban) — Eme adatok mutatják, hogy a szegedi rendház a pestihez hasonlóan tekintélyes konvent volt, — egyik tag püspök lett, a másiknak erre esélye volt, — továbbá Szegedet ,,Jó levegőjű” városnak tartották. A ferencesekhez hasonlóan a domonkosoknak is volt megszervezett harmadrendje. Ennek különösen sok nőtagja volt. A rendfőnök lelkivezetőjükül a konvent perjelét jelölte ki, ! 478-ban. A konvent teológiai tanfolyamot, szakiskolát tartott fenn. Ennek lektora, János egyszer szükségbe jutott és könyveit elzálogosította. 1495. október 11-ről kelt engedély szerint a provinciálisa megengedte, hogy kiváltásukra alamizsnát kérhessen, a könyveket élete végéig használhassa, vagy ha újra rászorul, értékesíthesse. A könyvek akkori értékére jellemző, hogy amikor Szalánke- méni Istvánt Szegedre osztották be, előző állomáshelyéről, Veszprémből nem adták ki könyveit. Ő időközben Rómában tanult, s mikor visszatért, rendfőnöki parancsra kapta csak vissza előző kolostorából a könyveket. A domonkosok könyvei úgy látszik, később a ferencesek alsóvárosi kolostorába kerültek. Ez bizonyítható János konventuális egy könyvéről. A dömések mindig őrködtek azon, hogy rendtagjaik, méginkább pedig elöljáróik kiváló képzettséggel rendelkezzenek. Pál mester, tartományfőnök 1493-ban járt Szegeden. Az akkori perjelt, Szegedi Miklóst fiatalnak és tanulatlannak találta. Rögtön elküdte Pécsi Ozsvátot az akkor éppen Velencében tartózkodó rendfőnökhöz. Ez a jelentés alapján Szegedi Miklóst nyomban fölmentette a perjelségtől. — A szegedi hittudományi tanfolyam sem elégítette ki a döméseket, és főiskolákat látogattak. Szegedi András péld. Sienába, (1476), Szegedi Domonkost Krakkóba, Gál konventuálist Kölnbe (1494), Szegedi Jánost 1495-ben a budai dömés egyetemre („Studium generale”) Miklóst pedig Bolognába küldik ki (1493-ban) ő utóbbit „artes” tanulmányozására.16 Ezek az utazások gyakran veszéllyel jártak. Mikor Fülöp szegedi dömés „tanulás céljából Itáliába utazott, és a Dráva-melletti faluban a bíróhoz betért éjjeli szállásra, a bíró fia, Balázs, több társával rátört: Mindenéből kifosztották, őt magát pedig félholtra verték.17 — Még ilyen akadályok sem szegték a szerezetesek utazási kedvét. „Ahitat céljából” (causa devotionis) nyer engedélyt útra: Balázs alperjel Péter és Pál apostolok sírjainak meglátogatására 1493-ban, Mihály conversus fráter a jubileumi búcsú elnyerésére szintén Rómába 1494-ben, Balázs pedig arra, hogy Rómába utazhasson ájtatoskodni, 1495. március 15-én. A rendfőnök megengedte, hogy e célra családi vagyonából bármely konventben legföljebb 25 aranyat félretehessen. Aachenbe is mentek, éspedig Miklós, 1497-ben,18 továbbá a rend generálisához János és Barnabás Szegedről. Egyikük „közvetlen keresni igazát”19 másikuk a „generális elé járulni”.20 Magyarországi Barnabás hitszónok arra kap engedélyt rendfőnökétől, 1529. november 14-én, hogy a magyar rendtartomány egy más konventében keressen magá16 Iványi i. h. 74—5. 16 I. h. 77. 80. 84. •— Középkori latinitásunkban az „Ars” nemcsak a mai értelemben vett művészeteket jelentette, hanem valamely tudomány, sőt céhbeli iparosságnak művészi fokon való gyakorlását is. 17 Századok, 1903. 340. 18 Iványi i. h. 78—81. 19 Századok, 1903. 232. 20 Iványi i. h. 81. 77
