Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

2. Gergely. Az egyházmegyei sematizmusokban 32. sorszámon szokott szerepelni, éspedig 1397—1402 közötti időben. Ezt megelőzően szerémi püspök volt. Nevét szerénységből Fráternek írta alá még püspök korában is. Származásilag pedig éppen nem a szegény népből indult. A Délvidéken leggazdagabb családok egyike, a Szeri Pósa nemzetség sarja.2

3. Marczali Dózsa. 1403—1423 között kormányzott, mint a 33-ik Csanádi főpásztor. Értékes diplomáciai feladatokat bíztak rá amikor Zsigmond király összeütközésbe került IX. Bonifác pápával. Kapott egyházmegyénk ekkor leiratokat XXIII. János pisai ellenpápától is, majd V. Márton kancelláriájától is. Kormányzása alatt már igazolhatóan működött területünkön a szentszéki bíróság, továbbá megvolt az ispotály-szervezet, és a jegyzői munkakör.3

Szalvaloriánus-ferencesek

A szigorúbb rendtartást követő szentferencrendiek délvidéki lelkipásztorkodása visszanyúlik a XIV. századba. Amikor Nagy Lajos király elfogta Sztracimir bolgár cárt, a tartományát Himfi Benedek bolgár bánra bízta, és ezt a területet a török elleni védőbástyának szánta Magyarország és nyugat védelmére. Ezért arra törekedett, hogy lakóit megnyerje a nyugatrómai kereszténységnek.1 A török előnyomulása elöl menekülő orthodox vallású lakosok a Csanádi egyházmegyében telepedtek le. Ezeket szintén iparkodott a király a katolikus vallásra téríteni, és e misszió céljára alapította e ferences kolostorokat.

I. Lajos „francia családja erős és meggyőződéses hitével” volt a misszió apostola.2 Ez a missziós hit egyik legjellemzőbb vonása a nagy lovagkirály lelki képének.3 „Balkáni és keleti nagyhatalmi politikájának vezető gondolata a katolikus egyház megerősítésére, heretikusok és szkizmatikusoknak az egyház hűségére való kényszerítése. Az egyetemes kereszténység története szempontjából is jelentős az eredmény, amelyet Boszniában a bogumilok megtörése, és bosnyákoknak a katolikus hitre való térítése által elért.”4 A Csanádi egyházmegyében a király missziós törekvéseinek végrehajtója az említett Himfi Benedek, a püspökség egyik legtekintélyesebb akkori kegyura. Dunántúlról ideszármazott családja5 rokonságban volt a püspökség egy másik hatalmas kegyúri családjával, a Laczkfiakkal. Hadvezéri és diplomáciai6 érdemei jutalmául a Himfiek kiterjedt uradalmakat nyertek Temes, Krassó, Keve és Csanád vármegyékben. Himfi Benedek Tamás mind a négy megyében volt főispán,

dolgozott minden személyére vonatkozó adatot és oklevelet a 24—37 oldalakon. — Uő írt: Ellenzéki vezér az Anjouk trónrajutásakor címen. Erdélyi Helikon, 1929. 55.

2 Juhász: Püspökségtörténet IV. köt. (Makó, 1947.) 28—38. old.

3 Juhász, i. m. 39—64. old. Míg közvetlen elődje, az említett Gergely kormányzatánál 104, addig itt 222 lábjegyzet tanúsítja, hogy sok adat maradt idejéből. — Az 1—2—3. jegyzetet szerk. fűzte az anyaghoz, mert Juhász K. id. könyveiből összesen 53 lap volt itt kitépetten beszámozva, teljességében másutt már megjelentett anyag. L. A.

1 E tartományban a XIII. század végén a bogumil, patarénus eretnekség terjeszkedett. Már VIII. Bonifác 1303-ban meghagyta a kalocsai érseknek, hogy lépjen fel ellenük: L. Fraknói, MO és a Sztsz, I. 276—-7.

2 Hóman—Szekfű, III. 88.

3 I. h. III. 94.

4 Juhász István: A középkori nyugati misszió és a románság. Kolozsvár, 1942. 11.

6 Okleveleik ma is Dunántúlon, a körmendi levéltárban vannak. Ezeket Iványi Béla dr. ny. egy. tanár volt szíves áttekintésre megmutatni.

6 Szentszéki követ volt. („Ad eandem Sanctitatem per...regem Hungáriáé destinatus”. Vö. 1359. május 18-i supplicatioját. RS. II. nr. 190. pg. 345.)

57