Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

kívántak: Ne csupán a bosnyák tartomány kiemelkedő részeként magyar elöljárójuk legyen. Hanem: Önálló magyar tartományt szervezzenek.38 Elszakadni Boszniától — de nem egyesülni a magyar mariánusokkal. A Szentszék részben teljesítette a méltányos kérést. XII. Gergely egy rendeletét V. Márton megerősítette 1424. július 28-án: A bosnyák ferencrendiek, beleértve „circa confinium regni Ungariae” működőket is, kizárólag a rend főnökének és vikáriusának joghatósága alatt álljanak, és más tartomány főnöke a belügyeikbe ne avatkozzék.39

1439 augusztusában került Hunyadi János Szörényi bánság élére, majd ő lett a temesi főispán is. Gyakran kellett érintkeznie a ferencesekkel: Cseri, Karánsebes, Kövesd, Orsóvá klastromaiban. A török elleni harcaihoz kért tőlük tábori lelkészeket, és ő is épített kolostort számukra.40

A cseri barátok a rend szellemének szigorú megóvásával egyre erősödtek. Most már maguk a bosnyák rendtagok is méltányolták, hogy a magyar házaik külön rend- tartományba tömörüljenek. 1444-ben megválasztották Bácsai Fábiánt magyar vikáriusnak. Rómában még korainak ítélték ezen törekvést, de az 1445. január 24-i rendelkezés meghagyta Bácsait vikáriusnak, oly módon, hogy az egész — tehát nemcsak magyar — részi-tartományban helynök lett. Csak találgatásokra van ítélve a történész, hogy a sikerek mellett mik voltak a nehézségek? Lehet, hogy az egyház- megyei papsággal volt nézeteltérésük?41 Köleséri Benedek ferences ugyanis Péter Csanádi püspökkel hitelesítette IV. Jenő pápa 1433-as felhatalmazásait.42 Bemutatta a pápai bulla eredeti példányát, és rendtársai nevében előadta, hogy veszélyes ezen eredetit állandóan maguknál tartani.43 A püspök függő pecsétje alatt44 püspök székvárosának palotájában45 46 1446. március 1-jén4G az odarendelt Kecskeméti János, Per- jámosi János, és Ohadi Gergely székesegyházi kanonokok47 — azon felül Bodrogi Antal és Udvarhelyi Tamás társaskáptalani kanonokok48, még más személyek jelenlétében49 Ohadi Péter fia császári közjegyzővel50 kiállíttatta a bulla hiteles másolatát és kijelentette, hogy ennek a Csanádi egyházmegyében és más területeken is ugyanolyan hitel adassák, mint az eredeti okiratnak.51

38 Acta Bosniae 679. sz. 127—130.

39 Ugyanott 660. sz. 122—4. E rendelkezés volt hivatva arra, hogy az errefelé működő obszer. váns ferenceseket a mariánusok beolvasztó kísérletei ellen megoltalmazza. A mariánusok mégis kivitték, hogy a temes és keve megyei kolostorokat a bácsi mariánus custos felügyelete alá helyezzék. A szálvatoriánusok nem nyugodtak bele, a Szentszék 1431. február 20-án visszahelyezte a boszniai vikárius felügyelete alá. K. I. 323—4.

40 A marosszentimrei győzelem emlékére Tövisen 1442-ben. K. I. 325.

41 I. I. 326—8.

42 „Religiosus vir fráter Benedictus de Keleser ordinis fratrum minorum de observantia in sua ac omnium et singulorum fratrum eiusdem ordinis vicariatus Bosne nominibus et in personis.”

43 ,,Propter viarum distantiam ad loca singula, in quibus eisdem indigerent. in specie deferre periculosum et difficile est.”

44 „sub nostro pendenti sigillo”

46 „Datum et actum Chanadini palacio solite sontre residencie.”

46 „Anno ab incarnacione Domini millesimo quadringentesimo quadragesimo sexto, indiccione nonadie verő veneris, prima die mensis march, hóra sextarum vei quasi, pontificatus autem dicti domini Eugenii papé Ilii anno eiusdem decimoquinto”.

47 „Canonicis maioris ecclesie eiusdem Chanadiensis.”

48 „canonicis similiter collegiate ecclesie sancti salvatoris eiusdem Chanadiensis”.

49 „aliisque nonnulis fide dignis testibus ad premisse vocatis et rogatis in testimonium veri- tatis”.

60 „Per Ladislaum Petri de Ohad, publicum imperiali auctoritate notarium, super hoc subscribi nostrique pontificialis sigilli jussimus appensione communiri”.

51 „eedem absque litteria originális ipsius domini nostri papé in nostra iurisdictione et alias, tam in iudicio quam extra ubique locorum et terrarum vigorem habeant”. (Péter püsp. oklevele a gyöngyösi OFM Levéltárban.) Acta Bosniae 199. 200. nr. 861.)

61