Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
A szegedi konvent nem szűnt meg a vásárhelyi apácák távozásával. Sőt tovább erősödött, újabb rajt bocsátott ki. 1539. szeptember 15-én Zápolya János Budán törvénykezést tartott. Ezen a vásárhelyi konventet Margit és Ilona nővér képviselte, akik nem voltak az első alapítók közt, mégis szegediek voltak.16 Az anyakonvent végét a török megszállás hozta meg. A szegedi premontrei apácák zárdája irodalmunknak a margit-szigeti domonkosnővérek és az óbudai klarisszák zárdája mellett egyik legfontosabb tűzhelye. Itt készült a premontrei apácák magyar ordináriuma, melyet másolatban a Lányi-kódex (1519) őrzött meg. A másolat a Somlyó vásárhelyi lány monostor számára készült. E kódex szegedi származása kétségtelen. Az ordinárium szerint Úrnapja más néven „Szentvérvasárnap” sőt egyenesen szentvér. Ilyeneket olvasunk benne: „Az Úr napjáról akár szentvérnapjáról meg vagyon szerezvén.” Más: „Oktáváján szentvérnek akár mondjam Úrnapjának” (Nyelvemléktár VII. 335.) Az Úrnap ilyen elnevezése egész kódexirodalmunkban másutt nem található. Méltán hozzák kapcsolatba a szegedi vérző-ostya kultuszával. Ezt a kor hagyományai szerint olyan nagy körmenettel tisztelték meg, melyen az egész város résztvett. A Lányi-kódex eredetijének írója tehát szemtanú volt olyan eseménynek, amely egy sajátos elnevezéssel is párosult, és közszájon forgott. — Már régóta szokták a kodikológusok egybevetni a Lányikódexet az Apor-kódexszel. Az Apor is premontrei jellegű, szintén az ő kanonisszái számára készült. Kardos i. m. számol azzal, hogy a másolat-jellegű Apor-kódex első keze a XV. század végén Szegeden dolgozhatott. Bálint Sándor hozzáteszi, hogy a második, sőt talán még harmadik kéz szegedi munkája sem cáfolható, hiszen a szövegben semmiféle név, évszám nem igazít el. Ha az Antifonálé 1516-ban még biztosan Szegeden volt, és a zárda csak 1529 után enyészett el, akkor semmi akadálya annak a föltételezésnek, hogy a Szentlélek-monostorban állandóan folyt a könyvírói munka.17 Feltételezhető, de még gondos elemzésre szorul a szintén premontrei jellegű Pozsonyi Kódex (1520) szegedi illetékessége. Mint ismeretes,18 ez a kódex egy XVI. századeleji nyomtatott premontrei breviáriummal van egybekötve, mely a kanonisz- száké volt, és már a rendi reform szellemében készült. Ez első kéz: Mihály deáké, a második írója a már beírt nevet igyekezett eltüntetni. Csak ennyi vehető ki belőle: Per me...de Z...- amelynek teljes alakja valószínűleg Szeged, akkori írással Zeghed. Gábriel Asztrik: A Lányi-kódex a rend ordináriuma, az Apor a zsoltárkönyve, mindkettő liturgikus jellegű, — a Pozsonyi már a devotio moderna jellege szerint magán- ájtatosságra készült, egyéni igényeket elégít ki. Valamennyi azonban a megújult magyar premontrei jámborság leikéből, egyben a szegedi világból fakadt. — A jövő kutatásának kell eldöntenie, hogy időztek-e még egyéb kódexek is a Szentlélek-monostorban? Elsősorban az Apor-kodex szellemi rokonai gyanúsak. 16 „Margareta et Elena de Zegedino moniales” Lukcsics, i. m. 96. 17 Tímár Kálmán: Magyar kódex-családok. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1928. 71. Továbbá Gábriel Asztrik, id. m. és: Kardos: A huszita Biblia keletkezése. 148. —• Dankó: Vetus Hymnarium Ecclesiasticum Hungáriáé, Bp. 1893. 90. 18 Tímár és Gábriel i. művei, és Radó Polikárp: A magyar középkor kottás kéziratai, Magyar Zenei Szemle, 1941. Szerkesztői kiegészítés: Bálint Sándor: Szeged reneszánszkori műveltsége, Bp. 1975. megjelent a „Humanizmus és reformáció” sorozatban. A közölt adatokat Juhász Kálmánnal nyilván még csak szóban ismertette, mert ezen könyvben publikálta először a 42—65 oldalakon a szegedi premontrei apácákról végzett kutatásait, sőt a 127—8 oldalakon visszatér a somlóvásárhelyi apácák ingóságainak leltárára. Részletezi a Juhásztól még nem is ismerhetett Mezey-féle elméletet, Kardos nyomán, a szegedi apácáknak a délvidéki laikus-mozgalommal való kapcsolatáról is. Úgyszintén új adalékokat közöl az Apor és Lányi-kódexekről is. L. A. 51
