Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

1510. szeptember 21-én erősítette meg, és már 1511. július 2-án a nővérek Vásárhelyen voltak.5

Legkésőbb 1511 június havában hagyták el „Boldogasszony lányai” a szegedi rendházat, mégpedig Szegedi Katalin apátnő vezetésével 19 fő: Sárkány Erzsébet, Pestheny Júlia, Kis Anna, Huszár Anna, Kemény Katalin, Lószánthó Katalin, Kegyes Zsófia, Borsos Márta, Kalmár Márta, Szántó Erzsébet, Oláh Katalin, Beatrix, Horváth Katalin, Kis Klára, Guthy Margit, Makói Katalin, Somogyi Erzsébet, Kökény Anna és Palásthy Margit. Nevük előkelő családokból való származást sejttet. Abból a körülményből, hogy 20 nővér a kolostor lakóinak csak egy részét ölelte fel, következtethetünk a szegedi rendház jelentőségére.6 A király 1511. augusztus 10-én állíttatja ki részükre a birtokadományozó oklevelet, a volt bencés apácák valamennyi birtokára.7 Ugyanaznap egy másik oklevélben elrendeli a birtokba való bevezetést.8 Ez valamennyi szomszédos birtokos jelenlétében, minden ellentmondás nélkül megtörtént, sőt erről a veszprémi káptalan 1511. szeptember 29-én oklevelet állított ki.9 Róma is jóváhagyta: 1512. május 15-én, ezután az egyházi beiktatást a győri püspök végezte el.10

Mindjárt új otthonukba való költözésükkor urbáriumot készíttettek. Az ilyenek a kolostor és a jobbágyok közt fennálló jogviszonyt szabályozták. A mai kornak művelődés és gazdaságtörténet szempontjából egyaránt fontos dokumentumok, ha fennmaradtak. E premontrei nővérek 1511. július 2-án kelt urbáriuma a legrégibb ilyennemű magyar nyelvemlék. Azonfelül a jobbágyok iránti méltányosságot, a jogvédelmet, a szociális érzéket és emberiességet is tanúsítja.11 Abból a körülményből, hogy a Vásárhelyre áthelyezett nővérek lelkivezetésére és tanácsnokául a vizitátor kirendelt egy prépostot, és 1—2 premontrei szerzetest, következtetjük, hogy Szegeden is premontrei kanonok lehetett a lelkivezetőjük. A somlyóvásárhelyi préposték feladata volt az áttelepült apácák számára egy zsolozsmázási direktórium szerkesztése. A régit ugyanis új monostorba — mely másik egyházmegyében is feküdt — nem használhatták.12 Időközben a király hiteles pecsétet engedélyez az áttelepített szegedi nővéreknek, 1511. augusztus 15-én, éspedig hiteleshelyi teendők végzésére.13 1516. február 27-ről meg is maradt egy ilyen hiteleshelyi kiadvány. Az első, még Szegedről átjött apátnő írta alá: „Nos religiosa domina Katerina abbatissa totusque conventus sanctimonialium de cenobio beati Lamperti martiris de Apachavasarhely”.14 Az irat célja, hogy Szék Jakab vásárhelyi lakos adásvételi szerződésben eladja solymosi szőlőjét Tompa Benedek pápai polgárnak. Külön íródeák volt a hiteleshelyi okmányok fogalmazója. Az idézett, hártyára írt oklevél férfikézre vall, mégpedig gyakorlatlan íróra, aki még kevés kiadványt készített.15

‘ Oszvald: Fegyverneky i. m. 13. 16. 18.

' Lukcsics, i. m. 35.

7 Id. m. 93.

8 I. h.

8 Oszvald: Fegyverneky, 18.

10 Mon. Vespr. IV. 211—6. — Oszvald id. h.

11 Oszvald, id. h. 19. Uő.: Fejezetek a magyar premontreiek 800 éves múltjából. Gödöllő, 1940. 27. — Az urbárium teljes szövege: Lukcsics, id. h. 55—58.

12 Oszvald: Fegyverneky, 19.

13 A pecsétkép: A kisded Jézust tartó Boldogságos Szűz. („Cum simulacro imaginis gloriosis- sime et intemerate Dei genitricis, Semperque virginis Marie, filium suum unigenitum sub figura pueri in ulnis tenentem.”) (Körirata „S. Conventus monialium de Wasarhel.”) Fotója: Lukcsics, i. m. címlapján és 333 93.

14 Képe: Lukcsics, i. m. 47.

15 Lukcsics, i. m. 34.

50