Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
királyi monostorok: Csanád, Szőreg, Kenéz, Rahoncza, Izsó, Hódos, Gyelid, Bizere, Maroseperjes, Bulcs és Sásvár. Viszont megtörtént, hogy a király a koronára vissza- szállt kegyuraságokat, sőt eredetileg királyi monostorok kegyuraságát is magáncsaládoknak adományozta. A mi területünkön erre példa a bulcsi apátság esete, itt a kegyuraságot II. Ulászló átadta Korvin Jánosnak, 1498. április 11-én. Ezen monostor közel esett a herceg sólymosi várához, és ezért könnyebben megvédhette. Vitás esetekben a királyok a Szentszékhez fordultak utasításért. Az ittebői apátság átszervezéséhez II. Endre kért felhatalmazást Rómából. — De küldtek a pápához alulról is kérelmeket.27 Példa: Imre fia Balázs, bizerei szerzetes. Őt Zsig- mond királyi apostoli felhatalmazás alapján nevezte ki apátnak, mégis az Apostoli Szentszékhez fordult. V. Márton 1423. január 23-án meghagyta a csanádi püspöknek, hogy benedikálja apáttá és iktassa be javadalmába.28 Mások közvetlenül a Szentszéktől kérik a bulcsi apátságot.27 28 29 A nagy kiváltságokkal felruházott királyi monostorok, mint a bulcsi és a csanádi exempt apátságok lettek, közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá tartozva, a megyéspüspök hatósága alól kivétettek. — Az imént felsorolt többi királyi monostor is felülmúlta a nemzetségieket. A vagyoni helyzetük is kedvezőbb volt.30 A középkor hanyatló korszakában világszerte — úgy itt is — ez lett a monasztikus élet sírásója. A bulcsi és bizerei apátság kommendátorok kezébe került, a Csanádit bekebelezték a püspöki javadalomba. Mind a monostorok körüli falvakban, mint a birtokukhoz tartozó távolabbi területeken is kezdetben csekélyszámú volt a lakosság. Oroszlámos, Kanizsa, Pordány és Tompos még 1256-ban, amikor a család megosztozott rajtuk, akkor is javarészt lakatlanok voltak. Máskülönben birtokosai nem tennének külön intézkedéseket e falvak benépesítésére. Tömpösnek egy utcája volt. A monostorok környékén kezdetben szervezett plébániák sem voltak. A lelkipásztorkodást maguk az apátsági szerzetesek végezték. Pár nemzedék után történt, hogy előbb a nagyobb távoli falvak, majd maga a monostor székhelye is kapott plébániát, melyet világi pap vezetett. Bulcson például a plébánia — éppúgy mint a monostor — a Boldogságos Szűz tiszteletére épült. Volt egy plébánosa, Farnadi Antal, esztergommegyei pap, ki még diákkorában elvesztette jobbszemét. V. Márton pápa szentelési akadály alól mentette föl, hogy alszerpap lehessen. Ő viszont fölvette az áldozópapi rendet is, s utólag támadtak kételyei, nem esett-e egyházi fenyíték alá? IV. Jenő 1431. április 25-én teljesítette a kérést. E folyamodvány az egyetlen bizonyítékunk, hogy volt a középkorban a zárdán kívüli plébánia is.31 Nem csupán a lelki javak kiosztói voltak a szerzetesek, hanem tanítói voltak a népnek a mezőgazdaságban is. Meghonosították a művelt nyugat gazdasági rendszerét. Földművelési, állattenyésztési fogásaikat a nép is eltanulta. A délmagyar- végeken is először az otthonuk környékét tették barátságosabbá. A Maros partján az erdőségek termőfölddé váltak, sőt lecsapolták a szerzetek a vadvizeket, létesítettek vízgyűjtő medencéket. A monostor környékén cellák, vagy grangiák voltak, hogy a munka végén még aznap hazatérhessenek. Az egresi apátságnak hajdani majorja Pabar volt, ennek helyét is tudjuk. Virágzó község alakult belőle, ám a török időkben elpusztult. A ciszter szokás szerint a majort vezető szerzetes esténként lóra ült, s bevágtatott az egresi monostorba. Az ún. konversus-testvérek maradtak kint éjsza27 „Cum ad regem Ungariae pro tempore existentem, institutio persone idonee in abbatem dicti monasterii ex insultis apostolicis, wuibus non est hactenus derogatum, pertinet.” 28 Stifte, 248. nr. 26. 29 Uo. 249. nr. 27. 39 Az 1233. évi beregi szerzödés-só-kiváltsága alapján. Az oki. fotója: Csan. Pkség. I. 276 31 Stifte, 258—9. Okit. 38. 35
