Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
zadi temploma a zsámbékihez hasonló román stílusú.22 Ma is meglévő hatalmas romterülete alapján egyik legtekintélyesebb középkori egyházi intézményünknek kell tekinteni.23 Két nagy történészünk is ciszterrendűnek nyilvánította a rahoncai monostort.24 Hiteleshelyi teendőiben ugyanis közreműködtek a szomszédos egresi ciszterek. Ám két érv van a hipotézis ellen: Az egyik, hogy a ciszterek monostoraikat egymástól távol építették. A másik, hogy ciszter szabály volt, hogy védőszentjük Szűz Mária — míg Rahoncán a monostor védőszentje Szent Mihály volt. Számos monostort már csak azért is bencésnek kell tartani, mert a tatárjárás előtt már megvolt: Csanád, Szőreg, Oroszlámos, Kanizsa, Kenéz, Rahonczy, Izsó, Hódos, Gyelid, Bizere, Maroseperjes, Bulcs, Pankota, Aracsa, Sásvár, Ittebő, Hódos, Gyelidről igazolható, hogy 1177-ben már megvoltak. Ezzel szemben a ciszterek csak 1179-ben telepedtek meg itt. — Léteznek olyan monostorok, amelyekről oklevélszerű említés csak 1526-ban történt. Ez nem jelenti, hogy előbb nem voltak meg. Alighanem a XIII. század végétől keletkeztek, mivel közvetlenül a tatárjárás utáni időszak nem volt alkalmas új építmények létesítésére, legföljebb a már meglévők lerontott állagának helyrehozására. Az akkori egyházjogi elv értelmében az alapítás tényével az új alapító megszerezte a kegyúri jogokat. Ezt nem egy egyházi kiváltságnak tekintették, hanem a tulajdonukat képező ingatlan birtoklása folyományának. Közép-Európában a római jogon alapuló egyházjog átvett sok germán elemet. Épp ilyen volt, hogy a „proprietas fundi” kiterjedt nemcsak az ingatlan állagára, hanem az ingatlanon élő szolganépre, az azon emelt épületekre, tanyákra, és egyházakra. Utóbbiakat, éppúgy mint a kegyuraságot, a földesurak a birtokkal együtt örökölték, áruba bocsátották, elzálogosították, cserébe adták, vagy egymásközt megosztották. A Csanád-nemzetség osztálylevele tanúsítja, hogy e nemzetség tagjai 1256-ban, tehát Csanád vezér birtokhoz jutása után 200 évvel megfelezték a kemecsei és a kanizsai apátságokat. Némely kegyuraság, mint a tömpösi monostoré, jövedelmet nyújtott.25 A kegyúri jogok átruházáshoz általában kikérték a király hozzájárulását. Egy ma- gánkegyuraság ugyanis némileg alá volt rendelve a királyi kegyuraságnak. így Károly Róbert az egresi apátságnak László vajdától elragadott jószágainak visszaadásakor magának tulajdonítja ebben az ügyben az eljárásra való jogosultságot, mert: „A király az ország valamennyi egyházának kegyura, miért is kötelessége mindegyik jogait épségben megtartani, és megőrizni.”26 * 28 É jogi meggyőződésükből kifolyóan megvonták a kegyúri jogokat azoktól, akik ezzel visszaéltek. Idővel a következők lettek 22 Arch. Ért. 1885. VII. 1888. 138. 1897. 204. Cs. Sebestyén Károly: Szeged középkori templomai, Szeged, 1930. 38—39. Újabban behatóan foglalkoztak az aracsi romokkal Dániel Géza (kézirat) és Berecz Sándor. (Pusztatemplom — egy darab Szentföld. Temerin, 1970. 190.) L. A. 23 Az egyes egyházmegyék monostorainak hivatalos használatra összeállított lajstromát akkor készítették, amikor az I. világháború végén a királyi kegyuraság megszűnt. Addig a király érdemes papokat kinevezett rájuk — teljesen függetlenül attól, hogy a rombadőlt hajdani apátság, prépostság esetleg az ország egészen másik vidékén volt. Az 1918-as kódex szellemének megfelelően a címzetes rangokat a megyéspüspök osztja, — tehát szükség mutatkozott egy egészen pontos földrajzi listára, hogy melyik objektum — melyik mai egyházmegye területén feküdt? Eme — szerző neve nélkül, valószínűleg Karácsonyi JÁNOstól csinált füzet címe: „A magyarországi apáti és préposti címek oklevelek alapján kijavított jegyzéke.” Csernoch prímás rendeletére készült, és minden püspöknek megküldték, hivatalos könyvforgalomba nem hozták. — Juhász Kálmán a Hajdani monostorok kötetben csupán röviden említi, de a német kiadásban lefényképezte. L. A. 21 Az egyik Karácsonyi (Tört. Rég. Ért. 1905. 87.), a másik Borovszky (Csan. vm. II. 518.). így hozza a fentebb említett apátsági lajstrom is. 25 Más, kisebb egyházak kegyurasága is járt anyagi előnyökkel. Amikor a Csanádi apát Némedi falut elcserélte a váci püspökkel, kiemelte, hogy ehhez tartozik az ottani egyház kegyurasága is: „Ecclesiae in eadem constructa patronatu.” Stifte, 230. okit. Sz. 12. 28 Zimmermann—Werner: Urkundebuch der Deutschen in Siebenbürgen III. 301. 34
