Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

az oltáralapítvány. Tehetősebbek a család halottainak sírja fölé oltárokat, sőt kápol­nákat emeltek. Csak magában a csanádi székesegyházban a középkorban mintegy 20 alapítványt létesítettek. A legtehetősebbek pedig családi vagy nemzetségi temetkező­helyül külön monostort építettek. Az ősi szállásbirtokon, az ősök lelkiüdvéért emelt monostor mintegy nemzetségi kultúrközösséget alkotott: Ez fejezte ki a védőszent megkülönböztetett kultuszával az ősök iránt érzett tiszteletét, és vérségi összetartását — több ágra szakadt családok esetében is. A már tárgyalt Oroszlámos és Ajtony mo­nostor is ilyen volt. Közismert a királyi családnál: Péter pécsi, I. Endre tihanyi, I. Béla szekszárdi temetkezőhelye. A csanádi egyházmegyében az egresi apátság máso­dik alapítójának, II. Endre királynak és nejének, Jolántának adtak nyughelyét. Gellért püspök a Boldogságos Szűz tiszteletére alapított monostort Csanádon, hogy majd teteme ott nyugodjon. Csanád ispán leszármazottai öt monostort alapítottak.15 16 Körültekintő gondossággal választották ki helyüket. Folyóvizek partjait választották, főleg azért, mert a közlekedés csónakokon és dereglyén kedvezőbb volt, mint járha­tatlan utakon át. Egészségesebb is volt a levegő, mint beljebb a mocsarak rengete­gében. Mivel kutak ritkán adtak jó vizet, jelentős körülmény volt az ivóvíz is. A böjti fegyelem szigora miatt fontos volt a halászati lehetőség is. Ha egy apátság mégse folyó mellé települt, akkor mesterséges halastavat létesítettek. A Maros folyó mentén, Erdély irányából ez volt a monostorok sorrendje: Bulcs, Maroseperjes, Bizere, Gye- lid, Hódos, Izsó, Ajtony, Rahonca, Kenéz, Kemence, Csanád, Tompos, Szőreg. A Tisza mentén: Pordány, Oroszlámos, Kanizsa, Gálád, Aracs. A Temesnél: Sásvár, Ittebő, Szagyu. Körös—Maros közt: Pankota. Keleten egyházmegyénk szélén végül Zákánymonostora.18 A legtöbb monostor alapítójának17 nevét viseli, mint Gálád, Oroszlámos, Por­dán, Kemecse, Tompos, Bizere, Izsó.18 A maroseperjesi apátság az ott tenyésző eper­től vette nevét.19 Ajtonymonostorát valószínűleg nem pártütő Ajtony fejedelem, ha­nem a nemzetség egy későbbi tagja alapította, talán őse emlékének kiengeszteléséül. Egyes nemzetségek tagjai nemzetségnevüket később keresztnévként is használták, így lett — mai szóval „utónév” Csanád (péld. Telegdi Csanád egri püspök) vagy az ország nyugati részében Ratold, Búzád, Héder, Otrokocs. Ez analógia, hogy Ajtony is miért keresztnév. Szagyumonostora az Aba-nemzetség alapítása. Valószínű, hogy nemzetségi monostor volt Pankota is. E monostor népei az apát és a kegyúr külön bírósága alatt álltak.20 Nem lehet a felsoroltakról mind azt állítani, hogy bencéseké volt. A monasztero- lógusok külön fejezetet szoktak írni az ismeretlen, megállapíthatatlan szabályzatú monostorokról — főleg ha csak rom van, de oklevél nincs. Ma mégis valószínű, hogy az ilyenek többnyire bencések voltak. Példa: A Pannonhalmi Benedekrend historikusai, tán hogy a látszatát is kerüljék mintha más szerzetek eredményeit is magukénak követeljék, így nem vették fel az „elenyészett” apátságok közé a mi területünkről Aracsot. Pedig ma már kétségtelen hogy Szent István korában létezett.21 Akkor pedig még másféle rend nem is létezett Magyarországon. XI. vagy XII. szá­15 Oroszlámos, Pordány, Tompos, Kemecse, Kanizsa. 16 Borovszky, Csanád vm. I. 45. 17 A Boldogságos Szűz tiszteletére alapított csanádi apátságot idővel alapítójáról „Szent Gellért apátságnak” nevezték. „Abbatia sancti Gerardi in Cenadio.” 18 Vő. „Szemere”. 19 A régi magyar nyelvben az epernek „eperj” volt a neve. Vő. Szeder- és Szederjes, Kará­csonyi, Békés vm. II. 99. Úgyszintén az Egresi monostornak is gyümölcstől volt a neve. 20 1219-es oklevéli adat. 21 Tört. és Rég. Ért. 1905. 188. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom