Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

mint ahogy a püspök és a pápa között a prímás — úgy a pap és püspöke közt a főesperes. A néppel is közvetlenebb volt az érintkezésük, mint a püspököknek.

4. Az első bencés püspökök. Az I. Endre uralkodása kezdetén kitört zavarok kioltották Szent Gellért életét. Az új király hamar véget vetett a keresztényellenes áramlatnak. Csak a kezdetén nem tudott eligazodni. Mihelyt fejére tették Szent István koronáját, s meggyőződött, hogy a nép zöme keresztény, büntetéssel sújtotta a pogányságot. Épített, fejlesztett szentistváni szellemben. így foglalta el Csanádon a Gellért halálával elárvult püspöki széket Maurus. Bár ő is Bencés volt, de nem azonos azzal a másik Mórral, aki kb. 10 évvel ezelőtt a pécsi püspöki széket kapta. (1036, mig Gellért vértanúsága 1046). A vélemények megoszlanak abban, hogy ő volt-e az a szerzetes, aki Gellértet útitársként külföldi útjain még Szent István életében követte, — vagy kezdettől fogva bakonybéli szerzetes volt-e? Nem volt az első 12 bencés között, de Szent Gellért hívására eljött, amikor a munka sokasodott, sőt követségben is járt Székesfehérvárott.14 Természetes, hogy a káptalan tagjai olyan új püspököt választottak, aki a szent előddel együtt remetéskedett egykor a Bakonyban, s bizalmasa volt a kormányzásban.

Főpásztorkodása idején ő és Szent Gellért tisztelői felhasználták az első békeidős alkalmat, hogy a nagy vértanújuk kívánságának megfelelően a szent tetemet elhozzák a Marosvárott emelt Mária-templomba. Mór püspök, Fülöp apát (az említett monostor feje) és pár nemes elment a királyhoz. Miután beleegyezését megszerezték, Marosvárra szállították a hamvaikat. Fényes ünnepséggel helyezték el egy előre elkészített kőkoporsóban. Temesvári Pelbárt még gyermekkorában Csanádon hallotta a néptől: Amikor a csónakot Szent Gellért ereklyéivel a Maros túlsó partjára akarták hajtani, a csónak nem mozdult helyéről. Az egyik evezős erőlködött, mire keze beszorult és három ujját elvesztette. Erre eldobta az evezőt, s átkozta Gellértet. Erre e szózat hallatszott: Amíg Maurus nem jön, nem megyek. Amint Már püspök a csónakba lépett, az önmagától evezés nélkül átsiklott a túlsó partra. A révész bűnbánólag a halotthoz érintette tenyerét, és visszanyerte ujjait.

Maurus után még két bencés püspök következett. Nevüket azonban nem jegyezték föl. Az „első apostoloknál tetteiket ismerjük, nevüket nem” — axióma áll kormányzásukra. Mórnál is dominált a vértanúság utáni vágyódás, velejáró igénytelenség, s a Szentföld fölkeresésének igénye. Aki Gellért „ajkain csüngött” — annál nem is csoda, hogy megtanulta az Isten-szeretet mély érzéseit. A vértanúi magot három bencésrendi utód segítette kicsírázni.

5. Egyéb monostorok. A középkorban többek között az is egy ájtatos felfogás volt, hogy az Istennek emelt épületek előmozdítják az építtető földi dicsőségén kívül az örökkévaló jutalmat. E hit az alapítólevelekben jogilag is megtalálható. így a Pannonhalmi István szájába ezt adja: „Hisszük és igazán tudjuk, hogy ha az isten- tiszteletre szentelt helyek hatalmát és méltóságát növeljük, az nemcsak az emberek dicsérő magasztalására tarthat számot, hanem isteni bérrel való megjutalmazásra is.” II. Endre király: (1225-ben) Elődeim lelki üdvéért az ország különböző vidékein monostorokat emeltem. IV. László (1274) amikor megtérítette a monostoroknak a tatárjárás alkalmával szenvedett veszteségeit, okiratban így szól: „Elrendeljük a monostoroknak a tatárjárás alkalmával elidegenített javak visszaadását, saját és szüléink lelki üdvéért.” Nagyonis összefügg ezenkívül a nemzetségi monostotoknak a keletkezése az elhunytak emlékének gondozásával. Ennek legegyszerűbb alakja a szentmiseáldozat bemutatása az elhunytak halálának évfordulóján. Nyomatékosabban ugyanezt a célt szolgálja és állandósítja a szentmise-alapítvány, még hatásosabban 11

11 Lásd 11-ik jegyzet.

32