Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
egészen Üszköbig üldözte. Ott zsákmányul ejtett több Szent György-ereklyét, s amikor visszatért, a Csanádi templomban helyezte ezeket el.8 Szent István ezer márkával járult hozzá a székesegyház építéséhez, s valószínű, hogy Csanád vezér és mások is adakoztak. Építőmesterek a bencések között mindig akadtak. Erdélyből pedig dereglyéken szállították a szükséges fa és kő-anyagot.9 A székesegyház káptalanjának, mely az első időben magukból a bencésekből állott, szintén György volt a védőszentje. A kanonokok eredeti szerzetes-jellegét jelzi a Gellért-legenda elnevezése: A káptalani iskolából kikerült kanonokokat a Szent György-monostor első kanonokjainak mondja. Ebből általában azt következtetik, hogy a káptalan csak akkor alakult meg, amikor el ő növendékei a marosvári iskolát elvégezték. Ezek lettek volna az elrő „kanonokok”.10 A Legenda e világos szavai ellenére mégis az előbb felsorolt 12 bencést kell a székeskáptalan első kanonokjainak tartanunk. Nem valószínű ugyanis is, hogy Szent Gellért bevárta volna a székesegyház felépítését, hanem korábban is alapított káptalant. Mégse jogtalan, legföljebb szokatlan, hogy egy székesegyházat Szent György monostornak nevezzen. S ez esetben a monostor-iskolát elvégzett növendékeket is hívhatja a Szent György-monostor „első” kanonokjainak. Mielőtt azonban a székesegyház elkészült, csak a bencések alkották a káptalant. S akkor még a székesegyház se a György — hanem a Keresztelő János templom volt. Minthogy a marosvári iskola nem is lehetett más, mint káptalani iskola, fenn kellett állnia a káptalannak. Ennek tagjai voltak iskolájuk mestere, és társai: az első bencések. A monostorban együtt laktak, közösen étkeztek, és egy fedél alatt háltak.11 Kiemeli a Gellért-legenda azon hét bencést, akik tanultságukkal és ékesszólásukkal tűntek ki, s oly buzgón hirdették Isten igéjét, hogy főesperességeket viselvén, a városokban és falvakban egymásután egyházak épültek. Első kánoni látogatásakor a püspök a hét főesperest már hivatalban találta, egyházjogilag megszabott fő- esperesi munkakörrel.12 Tehát ezen hét bencést kell az első főesperesnek tekintenünk. Nevük: Albert, Konrád, Fülöp, Henrik, Krátó, Tasziló, István. Valamennyijük neve szerepel a 12. oldalon lévő listán. A pannonhalmi rendtörténészek azt állítják, hogy nyolc főesperes volt, mert Walther is az lett volna, hisz tudott magyarul.13 Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Walter elsősorban tanítással foglalkozott, s nem volt főesperes. A főesperesek számának és működési körének megállapításánál az akkori nyugat-európai szabályok voltak irányadók. Az ország prímása alatt álltak a püspökök, az alatt archidiakonusok, kiknek mindegyike egy-egy főesperességet vezetett. Ez segítette a kormányzást, s éppúgy könnyített a távolságok áthidalásában, 8 Hóman—Szekfű, Magyar Történet I. 184. 9 Ortvay: Temes vm. 222., Borovszky: Csanád vm. t. 27. 10 így Karácsonyi is. Szent Gellért 98. 11 A Legenda szerint 30 újonnan megkeresztelt férfi járult Gellért elé, hogy képezze ki őket papokká. Ő elszállásolta az ifjakat, és Waltert bízta meg, hogy nyelvtani és zenei ismereteit adja át. Szépen is tanultak, és amikor befejezték, Gellért fölszentelte és kanonokká tette őket. — A legenda azon szavait mégis csak megszűrve fogadhatjuk el, hogy mit értett papszentelésen? Valószínű, hogy az akkori szokás szerint csak kisebb rendeket kaptak fel. — Fölbuzdulva ezen, sok más előkelőség is elhozta gyermekét. Amikor a létszám már Walter számára túl felduzzadt, kérte Szent Gellértet, hogy vagy egy éneklő, vagy egy olvasó-kanonokot hozzon, hogy kettős feladatát meg bírja osztani. Ekkor küldte a Püspök a királyhoz Mór szerzetest. Ő Henrik bencést, „segédmestert” indította Fehérvárról. Gellért nyájasan fogadta, megtette lektorrá, és így Walter csak az énektanító maradt. A Legenda kiemeli, hogy Henrik „Fogta könyveit” eljőve. 12 Legenda: „Midőn a püspök a szerzetesekkel együtt kiment megyéjét látogatni, az említett hét szerzetes a püspöknél előbb megy vala, hirdetve az igét és keresztelve, minden helységben, ahová ő jövendő vala, kik által az Úrnak töméntelen sok hívőt megnyere.” 13 Pannonhalmi Szent Benedek Rend Története (Jövőben csak Pánti) I. 410. 31
