Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
a Megváltóra, s elsó'nek adta vérét érte. A Lateráni Szent János templom, mely máig is „minden más egyház anyja és feje” címet viseli, példát adott. Ezzel magyarázható, hogy amikor Oroszlámosról a 12 bencéssel Szent Gellért megjött leendő székvárosába, amely akkor Marosvár nevet viselt, az új székesegyház címét Keresztelő Jánosról választotta. Ajtony sem volt egészen pogány, ő hozatta a görög szerzeteseket székhelyére, és építtette nekik a Keresztelő Szent János templomot-monostort. Most pedig Csanád ispán a görög apátot szerzeteseivel együtt áttelepítette az imént említett Oroszlámosra, házukat pedig a bencéseknek adta. A templom alapjait a mostani plébániaegyház építésekor6 feltárták. Felszínre került egy előtte álló keresztelő medence is. E Baptisterium a templom nyugatra néző ajtajától 4 lépés volt, s fölötte kis kápolna lehetett. Ennek a déli oldaláról csatorna vezette be a vizet a medencébe, melybe lépcsők vittek. Vele szemben imaszék állott asztallal, a keresztelő pap számára. A bencések legott meg is kezdték a térítést. A nép tódult Marosvárra a keresztvíz alá, mégis voltak késedelmeskedők is. Ezeket az ispánok szekérre ültették és Marosvárra szállították. A bencések nyájasan fogadták, megkeresztelték, és megvendégelték őket. Keresztelő Szent János monostora és a mellette levő kis templom környéke hemzsegett a keresztelésre váró néptől. A keresztelés többnyire még alámerítéssel történt. Tekintve, hogy ezt csak egyenként lehetett kiszolgáltatni, továbbá az egyházi rendeletek szerint ha csak lehetett, városban szolgáltatták ki, igazak a Legenda szavai, hogy a bencéseknek csak éjjel jutott egy kis pihenő. Úgyszintén valószínű, hogy ha már az ispánoknak úgy kellett egyeseket odavezetniük, akkor még föllelhető volt némi ellenkezés. Ez teljesen megegyezik a középkori gyakorlattal: Minden egyházi cselekmény a királyok rendeletére, világi karhatalom igénybevételével történt. így például az ige hirdetése, a pogányok megkeresztelése, a javadalmak alapítása, templomok és mellette monostorok alapítása, papok nevelése, sőt az egyházi joghatóság gyakorlása is. Szent István arra törekedett, hogy amiért egy életen át küzd országának ezen részét is a nyugati kereszténység védőbástyájának oltalma alá helyezze, ahol sokáig azok éltek, „kiknek vezére a sátán vala”. Ő küldte a bencéseket Marosvárra, aki egyben meghagyta hogy ispánjai szedjék be a tizedet, „hogy Isten szolgái világi vagyonban szükséget ne szenvedjenek”. A Legenda szerint a nép a bencéseket „úgy fogadja vala, mint csodatévő szent apostolokat”. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a térítő munka aránylag hamar folyt le. 3. Szent György monostor. A keresztelő Szent János egyház Marosvárott a hívek folytonos szaporodása miatt idővel szűknek bizonyult. „A püspökség méltósága és az istentisztelet fénye megkívánta, hogy a keleti kereszténység kapuján a latin egyháznak díszes temploma álljon.”7 Ezért a bencések új székesegyházat emeltek, és Szent György tiszteletére avatták. A „Megalomartyr” tisztelete keletről igen gyorsan terjedt el nyugat felé. Bizáncban a templomok közül ötöt is az ő tiszteletére szenteltek, s nyugaton is voltak, nemcsak a velencei szigeten templomai. Ez a tisztelet mégcsak emelkedett a keresztesháborúk idején. Egy „györgy-lobogó” alatt a keresztes vitéz biztos győzelemre számított. Sőt akkori értelmezés szerint a királyok azért ékesítették a hadijelvényeket Szent György képével, mert a vesztésre álló sárkány a muzulmánokat jelképezte. Szent Gellért életírói sokféle vonatkozást találtak az ő nagymérvű György-tiszteletéről. Például, hogy az ő nevét viselte amíg a rendbe nem lépett, hogy az ő monostorában volt apát, az ő segítségével győzte le Csanád az Ajtonyt. Van olyan felfogás is, hogy az Ajtonyt támogató bolgár kánt Szent István 6 Juhász Kálmán fiatal korában fölmérte, s 20x12, vagy 13 folyóméterre becsülte. — A parókia mai templomát 1868-ban építették. L. A. 7 Borovszky Samu: Temes vármegye, 255. 30
