Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin
egyik novelláját juttatta eszünkbe akkoriban; a nő, aki albérleti lakást bérel, hogy alap nélkül, hírbe keverje magát. (Emlékezzél, milyen képtelen feltevéssel szolgáltál utolsó szentesi látogatásomkor is.) Ismerve a két természetet, — bár az ő fejlődését az utolsó tizenöt évben nem ismertem, — úgy gondolom, hogy az elég veszedelmes, robbanó eleggyel alkotott. Mindenesetre meglepő — hogy régi ismerőseink néha milyen meglepő közelállásokban tűnnek föl előttünk. S bár tudok egy esetet, mely hasonló meglepetésből sikerült házassággá változott — nem szeretném, ha a későbbi fejleményekért engem is okolhatnál. Leveledből azt látom, hogy az egészséged most még sem köti le teljes figyelmedet, — ami hipochonder embernél a viszonylagos jólét jele. Annak is örülök, hogy Lám Editben kedves, okos hozzátartozót találtál. Nekem is írt azóta. Sajkód, 1967. augusztus 27-én. Sok szeretettel Németh László 42 Kedves Sándor! A mai napott épp levélírásra szántam (írtam egy Vásárhelyről ismerős költőnek — Csordás Nagy Dezső,56 — egy debreceni szociológiai tanárnak — Török István,57 — a Reformátusok Lapjá-ban megjelent cikkemre reagált, egy egyetemi adjunktusnak, aki az orvosképzésről küldött különlenyomatokat, s egy erdélyi lelkész olvasómnak, aki a magyar helyesírásban még járatlan, de értelmesen ír, érzékléssel.) — a déli postával jött meg a Te leveled, s nem tudtam megállni, hogy azonnal ne válaszoljak. Ella rosszulléte miatt nem mehetünk Olaszországba, így a szicíliai földrengésben sem volt részünk, — eljöhettünk viszont a tatabányai kórházba, — és van ott egy főorvos, — aki az O szívbaját ékágézta meg és strophantinozták el s az én szem- fenékemen át pillantottak be arteriosclerotikumon vélt agyereibe. Amikor Kristó felhív, — hogy az előadásán találkozott veled, a közönség megtapsolt, — s annyira mindenesetre meggyógyultál, hogy élhetetlenségedben felszólaltál. Köszönet nem illet meg érte, hogy néhányszor beszagoltam hozzád, a szomszédba, -— én köszönhetném, hogy annak a boldog korszaknak a tanúja megőrizté, — kritikus természete ellenére — a régi képemet magában, -— s szellemi hanyatlásomban is a lényemben rejtező fiatalos örömet, s pusztíthatatlanok ezek az értékek. 56 Csordás Nagy Dezső: A Bethlen Gábor Gimnázium diákja, költő. 57 Török István: adatai ismeretlenek. 247
