Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

Azt írod lázas, meghűléses vagy. Az influenza ért el, vagy tüdőtágulásaid gyúl- tak be? Kristó mondta, hogy betegállományban vagy, abban is maradsz nyugdíjig. Nem erőltetlek, hogy írj (tudom a levélhez készülés, gátlások legyőzéseit jelenti számodra) de, hogy megint meglátom a borítékon az írásaidat, örömmel konstatálom: vagy olyan jól, hogy írni támadt kedved. Sipkáékat, ha meglátogatnak esetleg, külön is ölelem.

Budapest, 1968. febr. 21.

Mély barátsággal: Németh László

43

Kedves Lacikám,

nagyon köszönöm, hogy olyan hamar válaszra méltattad köszönő soraim. Sajnos, alig vagyok úgy, hogy írni tudnék, reszket a kezem; szorongás, félelem gyötör. Én haemophobiának kereszteltem. Aludni sok csillapítóval s altatóval sem tudok. Gennyes sputumaim vannak. Lehet-e ez máshonnan, mint a bronchusokból? Alig. Állandó subfebrilitos. Vajon meddig húzom?

Már nincsenek gátlásaim, ha Neked írok. Nem tagadom, egy időben voltak. Ma már szemtelenebb, s pimaszabb, betegebb és ostobább vagyok annál, hogy ilyesmit éreznék.

Leveledből ügyeltekben azt olvashattam ki, hogy Neked érthető teher, időpo- csékolás, meg fárasztó és fölösleges is, még ha a boldog régi időket idézheted is, nekem írogatni, mikor most is égető és nagyfontosságú problémák foglalkoztatnak, s bizony erőd, energiád még ha oly elemi erejű is, — Genius vagy, — kimeríthetetlen tartalékokkal, állandó fénnyel sugárzó Phoenix, mondom erőd, energiád bölcs ekonomiával, a nagy kérdésekre kell tartogatnod, s illetlenség, ha nem egyenesen arcátlanság tőlem, ilyen gyarló halandótól, akármilyen formában is, másodperceket rabolni el Tőled.

Kristó biztatgatott, hogy írjam meg Emlékirataim, biztosan nem komolyan gondolta. Bár, ha egészségem valamelyest helyreállna, volna hozzá kedvem és anyagom. Sok-sok éven át naplót vezettem 1945—48-ban is. Szavaid jórészt megvannak írásban. Sok mindenre emlékszem is. Későbbi találkozásainkról is vezettem feljegyzéseket. Remek kis könyv születne pl. 3 év címen. Most sajnálom, hogy nem hallgattam meg több órádat.

Visszatérve az előbbi fejezetére levelemnek, textusát leveledből idézem: „Nem erőltetlek, hogy írj!!”

Valóban, még táppénzen vagyok. Szűcs 3—4 hónap szabadságot javasolt. Nem tudom, az mire jó, hogy gyógyuljak vagy elpatkoljak ezalatt. Kórtársadnak tiszteltél.

248