Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

viszont már egy sajtó alá rendező tanítvány nem illetékes, hogy felülbíráljon egy hajdani tudóst — ki mellesleg professzora is volt. Ha tehát érződne, hogy a fordítás, mondatszerkesztés, jegyzetbeszedés-germanizál, vagy adatai túlhaladottak — akkor a szerző a felelős, és nem a hagyaték-gondozó.

Mindazonáltal a kiadó vagy fordító sem lehet járatlan abban, hogy az eltelt 40 év alatt a történelemtudomány is haladt. Még az eléggé elnyomott egyháztörténelem is. Az egyetemi ifjúság körében megnőtt bizonyos érdeklődés a szerzetesrendek múltja iránt. Ezt igazolni látszik az egyházi könyvtárak olvasóterme, a kikölcsönzött könyvek listáján fekvő témák. A legfontosabb újonnan megjelentekre a lábjegyzetekben utalás történik.

Logikusan fölmerül a korszak tanulmányozójában egy másik kérdés is. Juhász Kálmán ugyanis írt két olyan német nyelvű könyvet, amelyek első pillantásra talán fednék a jelen munka tárgykörét. Az elsőt még 1927-ben írta, „Die Stifte der Tscha- nader Diözese im Mittelalter” címen. Münster i. Wf., Aschendorf. Megjelent a Deutschtum und Ausland sorozatban, Studien zum Auslanddeutschtum und zur Auslandkultur (8—9 Heft) számmal. Ez a könyv a szövegét illetően megegyezik a fent közölt táblázat III. kötetsor, 3. számon írt könyvével. Azt fordította át Juhász németre, de sokkal bővebb fényképanyagot tett hozzá, továbbá több mint száz oldal a leközölt okirattár, úgy hogy a külföldi kutatónak nem kell a magyar Okmánytárakat böngésznie az egyes adatok hivatkozásakor. Mindegyik középkori oklevél latin nyelvű. 65 oklevelet bocsát közre. Érdekes, hogy Juhász a tudományos munkáiban 20—30 év múlva erre többet hivatkozott, mint a magyar megfelelőjére. Ám a magyar nyelvű publikációiban, és főleg élőszóbeli előadásaiban sohasem. Talán szé- gyelte azt az „übermensch”-i gondolatot, amit a sorozat címe sejtet. Mintha a Bánát és általában hazánk minden kultúrája a németektől származott volna. Ez talán a Bánát törökök utáni újratelepítéséről elmondható, de semmiképpen az egész egyházmegyéről, és mégkevésbé a török előtti időkről, ami épp a jelen témát illeti. A szintén fentebb idézett Szentkláray Jenő 1900-ban, amikor nagy egyházmegyei zarándoklat volt Velencébe, és megkapták Szent Gellért egyes ottlévő ereklyéit, a Csanádi püspök és a velencei pátriárka előtt nagy beszédet tartott. Magyar és olasz nyelven kifejtette, hogy korai középkorunkban milyen nagy hatás érte a magyar vallásosságot és művelődést olasz és francia részről.

Juhász másik könyve: Kloster in der Diözese Tschanad—Temesvár im Mittel- alter (1030—1552) címet visel. Szintén egy sorozatban jelent meg: Magyar Szakemberek írásai — Új Reneszánsz 65 címen. 1962, Amerikai Magyar Kiadó, Köln— Detroit—Wien. 70 oldal. — A címben közölt dátummal ellentétben nem a kezdettől, 1030-tól vizsgálja az adott témakört, mint például jelen munkájában, hanem csupán a mendikáns rendek megjelenésétől fogva, az 1200-as évekből. Mint az előbbiekben megjegyeztem, egyes céduláit a kéziratban németül írta. Talán éppen azért, mivel sejtette, hogy magyar nyelven még évtizedekig várnia kellene és külföldi kiadót keresett — amely (érdekes paradoxon) a cím ellenére nem magyarul, hanem német és angol nyelveken adta ki a disszidált magyar tudósok munkáit a tudomány mindenféle ágazatából. Mármost mi a különbség az ő akkori könyve és jelen újraformált munkája között?

1. A monasztikus rendekkel egyáltalán nem foglalkozik benne, a jelen könyv 2/5-öd része tehát még témájában sem szerepel ott.

2. A többiekkel is hézagosán foglalkozik, például az ágostonosoknál csakis Mezősomlyóval.

3. Kihagyja az egyes szerezetekből lett püspökök életrajzát, minden rájuk való utalást. Mint fentebb szó esett róla, ezt egész részletesen szerette volna a jelen könyv21