Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

I. Előszó

hazajövetel előtt többnyire minden írásos följegyzést elszedtek. Annál értékesebbek az itt-ott mégis megmaradt levelek, fotók. Ezekből is adunk ízelítőt. Néhány korabeli vers, nóta egészíti ki gyűjteményünket.

A Függelékben bemutatjuk azoknak a táboroknak a jegyzékét, ahol a vásárhelyi leventék megfordultak. Tárkány Szűcs Imre összeállítása a volt századok névsorát mutatja be. Az elvonult 1800 levente közül csak 942 vásárhelyi és 64 Makó környéki levente neve került elő anyaggyűjtésünk idején. A szökés folyamatos és nagyméretű volt. A Bruck-királyhidai fogságbaesésnél már csak 600 volt a zászlóalj létszáma. Persze a szököttek jó része szintén fogolytáborban kötött ki. A rendelkezésünkre álló, értékelhető adatok szerint 17,7% szökött el — a demokratikus hadsereg katonája 5,9% lett. A valóságban szinte fele rész megszökött az idők folyamán. 1945-ben volt aki elkerülte a fogságot, volt aki nyugati fogságból jött haza, egy kis részt a szovjet fogságból a választások előtt elengedtek, — mindez a vizsgált létszám 29,3 %-a, vagyis 1945-ben elég szép számmal visszatértek. A nyugati fogságból 1946-ban az utolsó emberig elengedték a foglyokat, a Szovjetunióból a legyen- gülteket, betegeket, — így ebben az évben hazajött 7,7%. 1947-ben már csak a Szovjetunióból jöttek; ez a 13,8%-nak felelt meg. 1948-ban különösen az 1. és 4. századból jöttek sokan, — 24,7%. És ezzel hazatért a zászlóalj. 1949-ben jött Rácz István, Aszalai János, 1950-ben még egy-kettő. Legutoljára érkezett Szekeres Gyula, 1953- ban, de az ő útja különös, hiszen bírósági ítélet nyomán raboskodott Vorkután.

Mindazoknak itt szeretnénk köszönetét mondani, akik a kérdőívek kitöltésével, részletes visszaemlékezéssel, dokumentumok rendelkezésre bocsátásával segítették munkánkat. Név szerint sajnos külön nem említhetünk meg mindenkit. Ám akkor is köszönetét érdemelnek a „Hódmezővásárhely és Környéke volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Kör” tagjai — külön-külön is. Ha mindenki neve leírva nem is szerepel, az anyag összeállításához azért ők is hozzájárultak. Több visszaemlékezés abban segített, hogy a valaki neve alatt már előadott eseményeket megerősítette, vagy megkérdőjelezte. Amikor már századszor olvastuk, hogy április 4-én estek fogságba, nem kételkedtünk a dátumban, még ha egyvalaki április 3-át írt is volna.

6