Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
I. Előszó
I. ELŐSZÓ Azokat a volt vásárhelyi leventéket, akiket 1944. őszén Vásárhelyről elvezényeltek és a Dunántúlon estek fogságba, egy nosztalgiakirándulásra szervezte Tárkány Szűcs Imre. A szervezőmunkához tartozott annak kiderítése, hányán és kik voltak oda. Kiderült, hogy sokan életüket vesztették azidőben. Mint a helybeli levéltár vezetője, fölajánlottam, hogy a háborúban, hadifogságban odamaradtak névsorát helyezzék el a levéltárban. Majd bővült a kör; kerüljön minden visszaemlékezés levéltárba. Könnyítésül 60 kérdésből álló kérdőívet szerkesztettünk. A szétosztott hatszáz kérdőív fele kitöltve került vissza. Ezek közül 151 szovjet, 29 pedig nyugati fogságban volt. (Nem ennyien voltak fogságban, csak a rendelkezésünkre álló anyag szerint ennyi.) 1988-ban szervezőbizottság alakult egy emléktábla fölállítására és szerkesztő- bizottság a visszaemlékezések kötetbe rendezésére. A kitöltött kérdőíveket, a részletesebben megírt visszaemlékezéseket, a tucatnyi magnófelvételt, a fennmaradt leveleket, elbocsátó igazolásokat, néhány naplót, fényképet a levéltárban helyeztük el. Ezekből állítottuk össze ezt a kötetet. Az első részben időrendben mutatjuk be a leventék elvonulását, munkaszolgálatos tevékenységét, fogságba esésüket. Volt, akinek a kérdőíven közölt válaszát használtuk fel. Mások öt-tíz oldalas részletes emlékezést írtak, ezekből közöltünk részleteket. Az időrend miatt többször is sorra került egy-egy visszaemlékező. Ugyanígy jártunk el a magnóra vett szövegekkel is. Az anyag közlésekor nem tüntettük fel külön, hogy kérdőívről, kéziratból vagy magnófelvételekről származik. A fogságba esés utáni életüket nem lehetett nyomon követni, hiszen sok-sok táborba szétszóródtak. Ezt a részt tematikus csoportosításban tárgyaltuk. Természetesen ezek a fejezetek a kollektív emlékezés ellenére meglehetősen egyenetlenek. Sokkal több a kiszállítással, hazaszállítással, ottani munkavégzéssel kapcsolatos emlék, mint mondjuk a kulturális vagy sportéletre vonatkozó. A második részben egyéni visszaemlékezéseket mutatunk be. A közel ötven részletes visszaemlékezés közül válogattuk őket. Néhányat azért, mert nagyon is tipikusak (Orbán Sándor, Tárkány Szűcs Imre, Vörös Sándor). Másokat meg az eltérő voltuk miatt közlünk (Rácz Lajos, D. Kiss Ernő). Szekeres Gyula volt Kokron gyári segéd megrázó visszaemlékezéséből a fogolyélet minden mozzanata megismerhető. A harmadik részbe dokumentumok kerültek. Páratlan értékű és hitelességű Pitzer Lajos naplója, amelyből egyértelműen bizonyítottnak látjuk, hogy nem „fasiszta söpredék” ez a szerencsétlen levente zászlóalj. Ahol Pitzer naplója végzi, ott folytatja Kratochwill Pál „napi följegyzése” (mai nevén: dr. Köves Pál). Csengeri Sándor zirci naplójából is részletet közlünk. Egy verses krónikájából a Moson megyei időkbe kapunk bepillantást. A fogolytáborból 5
