Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
a másik nevére nem emlékszem. Ez a század, Zirc mellett, Kardosréten volt elszállásolva. Mi többen egy nagy ököristállóban helyezkedtünk el. Jó volt azért, mert meleg volt. De itt már menni kellett dolgozni, mégpedig csúnya nehéz munkát. A dudari vasútépítésnél, az úgynevezett „Nagy bevágásnál” kellett volna dolgozni, de nekem a csizmám, amiben elmentem ekkorra már a sok gyaloglástól kilyukadt. Ezért nem kellett kivonulnom, addig míg bakancsot nem kaptam. Bizony a koszt itt is siralmas volt. Naponta csak gyenge rántott leves „zupa” meg sárgaborsó, ezt is itt ismertem meg. Bizony az éhségtől szédelegtünk. Volt egy kis pénzünk, amit még itthonról vittünk, és a répaszedésért is kaptunk keveset, de a boltban élelmet nemigen lehetett kapni.” (Berta Imre) „Zircen a beosztás szerint az 550/5. században, Bakó százados vezetésével, hegyátvágási munkán (vasútépítő) voltunk, kb. november 8—10-ig. Ekkor egy szakasz vezetésével bízott meg a százados úr és kivezényelt a Dudar közelében lévő vitéz Valla ezredes birtokára, Tündér majorba répaszedésre, ami kb. 2 hétig tartott. A munka befejezésekor a birtok tulajdonosa megjelent és emberi mivoltából kivetkőzve ordított ránk, mert a munkánkkal nem volt megelégedve, és mert ő magyar királyi honvédezredes volt. Idegesebb emberek felháborodva, nyugodtabbak türelmesebben vették tudomásul.9 A répaszedési munkáinkat Csetényben folytattuk. Ott emberségesebb bánásmódban és megfelelő élelmezésben részesültünk. Számtalanszor felmerült bennünk a kérdés, hát ezért kellett hazulról eljönnünk? A mi munkánk eredménye, a mi terményeink mind a földeken és a földekben volt, a hódmezővásárhelyi pusztán. Hát van ember, aki ezt az intézkedést megérti? Na, de részünkre ez a pofon, csak a kezdet volt, a többi esemény szinte hihetetlennek tűnt nekünk is, akikkel ez megtörtént. 1944. december 8-án megszüntették a csetényi munkáinkat és berendeltek bennünket Kardosrétre, ahol közölték velünk, hogy holnap reggel indulunk Komáromba és onnét ki tudja hova! Több napos élelmet kiosztottak közöttünk és próbáltak vezetőink megnyugtatni bennünket.” (Király Mihály) „Zirc érintésével mentünk vitéz Valla Ferenc vezérezredes birtokára a Tündérmajorba. Éjfélkor érkeztünk meg és nagyon megörültünk, mert meleg szállással vártak bennünket. Akkor még kaptunk kb. fél liter meleg tejet is. A majorban volt egy helyi iskola, ezt rendezték be nekünk szállásnak. A falak mentén szalmát terítettek le körbe, ez volt a fekvőhely. A meleget egy fatüzelésű vaskályha szolgáltatta. Tüzelőanyag volt bőven itt a Bakony közepén, hiszen a major is gyönyörű fenyvesek között helyezkedett el. Október 22-én vasárnap pihenőnapot kaptunk, voltak akik aludtak, mások a környéken megnézték az erdőket, hegyekben gyönyörködtek. A hegyek újdonságok voltak nekünk alföldi gyerekeknek. A gyalogláshoz nem sok kedvünk volt, mivel korábban volt benne részünk bőven. Azért sem volt, mert a ruházatunk, főleg cipőink nagyon tönkre men a talpaik vagy teljesen elkopott, vagy leszakadt. Én is cipőjeim talpát a cipő fejéhez zsineggel kötöttem fel. Hétfőn, 23-án mentünk dolgozni, a felszedett cukorrépát fejeztük le a levelétől, majd kupacokba raktuk és a levelével letakartuk. Az első héten végig mindennap ezt csináltuk, de néha rövid időre abba kellett hagyni az eső miatt. A következő hétre teljesen elromlott az idő, szüntelenül esett az eső, ezért ki sem kellett menni dolgozni. Közben azok, akiknek teljesen tönkrement a cipőjük, kaptak kiselejtezett katonai bakancsokat. Az osztás kezdetén még minden bakancsnak volt párja még ha nem 8 A Valla család nyugatra menekült, ma MÁV gyermeküdülő működik a kastélyban. 35
