Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
Imre majorba került. Onnan jártunk ki a Zirc és Dudar közt épülő vasút földmunkáira. Egy hét múlva a III. századot Székesfehérvárra vitték romot eltakarítani egy nagy bombázás után. Éjszakára mindig kivittek bennünket a nyílt vágányra.” (Pótári Imre) „Október 8-án értünk Zircre. Zirc mellett van Nagyesztergár község, ebbe szállásoltak el bennünket barakkokban. Onnan jártunk dolgozni a Dudar és Zirc között épülő vasútvonat építéséhez. Itt majdnem szerencsétlenül jártam, mert szálfenyők kiásása közben rám zúdult egy csomó föld, amely derékig betemetett. A bajtársak ástak ki. Úgy emlékszem, itt lett a levente századok címe: 550/1, 2, 3, 4, 5. század. A mi századunk (I. század) parancsnoka Gerencsér József hadnagy. Élelmezésünk elég gyenge volt, de azért dolgoztunk. Ruházatunk tönkrement, áztunk, fáztunk. November vége felé kaptunk használt huszármentéket.”6 (Lugosi Imre) „Mikor elmúlt a veszély csak összegyűltünk és elindultunk Nagyesztergárra. Este lett mire odaértünk s az eső is esett. Úgyhogy amire odaértünk el is áztunk. Nagyon nem is tudtunk megszárítkozni és ezért fáztunk is. A barakkokban villany nem volt, ezért mécsest csináltunk szalonnából. Az eső és a sötétség ellenére sokan megszöktek és utólag hallottam, hogy sikerült is nekik hazajönni, mert mire a fronthoz értek épp akkor volt fegyverszünet. Ugyanis ekkor mondott le Horthy s lépett hatalomra Szálasi. Másnap reggel megint sorakozó volt és akkor mutatkozott be a századparancsnokunk, aki hadnagy volt, s ha jól emlékszem Ács József volt a neve és volt két karpaszományos szakaszvezető. Az eg\ ik Dómján, a másik Tatai nevezetű volt. Ez utóbbi eléggé nagy gazember volt, nagyon sokszor megfektetett a sárban, vízben a ruhánkban. Itt esküdtünk föl Szálasira is. S itt jelent meg rajtunk a tetű is. Persze ezt rögtön nem tudtuk, csak azt éreztük, hogy valami mozog rajtunk. A koszt eléggé gyenge volt, s ekkor már fogyóban volt a hazai is. Élelem után kellett nézni. A faluba mentünk a házakhoz kéregetni. Az ottani lakosok nem nagyon örültek, volt aki elzavart, volt aki adott. A lakosok nagyrésze sváb volt.” (Lakatos Tóth István) „Zircről ki kellett járnunk a dudari szénbányába dolgozni, ahol embertelen munkakörülmények voltak. (Féllábszárig jártunk a sárban és úgy toltuk a csilléket). Én az I. században nyertem beosztást, parancsnokunk: Gerencsér József fhdgy. volt. Ebben a században főleg vásárhelyi városi gyerekek voltak, mi tanyaiak kevesen voltunk, ezért nem is nagyon jól éreztük itt magunkat. Majd Zircről széjjelosztottak bennünket a Zirci apátság majorjaiba. így kerültem a Kisvenyim nevű majorba.” (Török Pál) „Zircről kimentünk Nagyesztergárra. Nagyesztergáron elszállásoltak bennünket barakkokban. Hát eléggé piszkos volt. Hamarosan meg is szereztük a tetűt. Kosztunk elég rossz volt. Vagy egy kis köménymagos leves, vagy fekete kávé. Kilós kenyeret kaptunk négyen, azt négy fele vágtuk, az volt a napi kenyéradagunk. Főtt étel volt ugyan délben is, este is, de mi a kenyeret mindig megettük reggel. Megkaptuk a beosztásunkat. A dudari szénbán} ához kellett Zircről vasúti pályát építeni. Akkor kezdtük az első kapavágást. Ott dimbes-dombos már a terep, így aztán úgy hívták, hogy Nagybevágás, onnan hordtuk a földet a laposba. De a laposnál 6 Csengeri Sándor naplója 1944. november 16-án jelzi a huszármenték osztását. Bakó Károly emlékezete szerint Komáromban osztottak ruhát. 32
