Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

V. Dokumentumok

Isten, hálát adok, hogy még egészséges vagyok Hálát adok, hogy eddig élteiéi Bocsásd meg bűnöm, szeress tovább is Vigaszod nyújtsd ki én felém.

Megpróbált éltem útja bizonytalanba fut Most idegenek rendelkeznek velem Hazámból, otthonomból elszakítva Légy erős váram, légy mindig velem.

Segítsd Kedvesim, nőmet, gyermekim Szeretném őket újra látni még,

Szeretném látni ősz apám, s anyámat Hisz arcomon még búcsúcsókjuk ég.

Most elszakadva, mások kény-kedvére Reményvesztetten mennyit szenvedünk Az emberirtás pedig véget ért már És még sincsen, ki törődjön velünk.

Uram, magamról nincs mit mondanom Csak nékik kérem segítségedet Gyógyítsd be fájón égő sebeiket És bátorítsd, ha szívok megremeg.

Nekünk adj erőt, ha csattan a korbács Ha az erőszak üli mámorát,

Légy irgalmas hozzánk s hárítsd el tőlünk A keserűség ürömpoharát.

Szava megcsuklik, fejét mellére hajtja Ezzel fejezi be a hő imát Közben dereng, a kocsi világos lesz S a hajnal ontja mindent éltető bíborsugarát.

246