Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
V. Dokumentumok
2 Király Mihály Verses levél Oroszországból Szabadulásom előtt, egy szovjet ember jóvoltából tudtam egy verses levelet a szüleimnek elküldeni, minek a szövegét itt közlöm. A levelet, csodák csodájára, szüleim megkapták. (1948. július 1-én írtam.) Kedves Apukám, Anyukám, Juliskám! Üdvözletem küldöm ismét e levélben, Találja Magukat a legjobb egészségben. Az én egészségem őrzi a jó Isten, Nem hagyja elvenni olyan aztán nincsen. Sajnos, hogy még mindég oly messzire vagyok, A Maguk házukba vajon mikor jutok? Felszáll a sóhajom sűrűn az ég felé, Mikor ülök újra a Szüleim mellé? Álmomban Magukkal együtt vagyok mindég, Ölelem, csókolom ajkaikat ismét. Nagyokat harapok a fehér kenyérből Néha iszok rája a kútunk vizéből. De biz’ ébredéskor újra csillog könnyem, Szavam is elakad néha, néha könnyen. Sűrűn felsóhajtok édes jó Istenem, Elég volt már ebből, szabadíts meg engem! Levelet hazulról bizony ritkán kapok, Mi az oka annak azt magam sem tudom. Igaz kaptam egyet május havában, Juliskánk írta meg március hónapban. Köszönöm leveled, édes kis Juliskám, Öröm volt olvasnom mondom én igazán. Húsvéti levelet, a többi társával, Lesem én minden nap az érkező postával. A küldött csomagot jó volna megkapni, Egy kis hazaival a pucort kitömni, Erre a reményem, bizony nagyon kicsi, mert egy pár lágerrel odébb kellett menni. 247
