Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
2. Kistelekről Zircre vezető út „Visszanéztem fél utambul, Szememből a könny kicsordul” „Azután mikor már a hadihelyzet ott is úgy alakult, hogy onnan is menni kellett, mentünk gyalog Sövényházán keresztül Kistelekre. Bevagoníroztak bennünket, és mentünk Szeged, Szabadkán keresztül északra. Kunszentmiklóson volt az első halottunk. Két vagon összepréselte egyik bajtársunkat. Akkor mentünk tovább Dunaföldvár, Veszprém, Zircre. Zircről kimentünk az Imre majorba, ott osztottak el bennünket.” (Csűri György) „Október 2-án, hétfőn Kisteleken bevagoniroztunk és a vonat elindult velünk Szabadkára. A város előtti nyílt pályán légiriadó miatt több órán át állt a szerelvényünk, nagyjából szétnéztünk Szabadkán. Kiskunhalason keresztül Kiskőrösre érkeztünk, ahol forgalomzavar miatt volt időnk Petőfi Sándor szülőházát megnézni. Dunaföldváron keresztül utaztunk Zirc felé. Élelmünk kenyér és szalonna, valamint gyümölcsíz. Zircre október 7-én szombaton reggel érkeztünk. Barátságtalan, ködös időjárás fogadott bennünket, nagyon kedvetlenek voltunk.” (Orbán Sándor) „Október 4-én parancsot kaptunk, hogy a kisteleki állomásra menjünk. Itt bevagoniroztunk — tudomásom szerint — mindenki felfért, legfeljebb aki késve jött, annak kellett gyalogolni. Kistelekről Szabadkára utaztunk. Itt történt az első szerencsétlenség.5 Egy fiatal fiú a két ütköző között akart átbújni és a megmozdult vagonok összenyomták a mellét, azonnal meghalt, a nevét már nem tudom. Csodálkoztam a sok fiatal leventén, akiknek nem kellett volna elmenekülni. Hogy ez Baranyi ezredes hibája volt-e, vagy valamely oktatói túlbuzgóság, azt nem tudom. Szabadkáról Dunaföldváron át Zircre utaztunk.” (Bakó Károly) „Ha jól emlékszem másnap gyalog mentünk el Kistelekre. Itt bevagoníroztak bennünket. Az erzsébeti barátok persze mind egy helyre kerültek, s vittek Szabadkára. Azt nem tudtuk, hogy miért visznek arra. Onnan pedig Dunaföldvárnak, és Zircre. Ahogyan kiszáltunk két vadászrepülőgép megtámadott bennünket, géppuskáztak. Arra már nem emlékszem, hogy lett-e áldozat közülünk, mert mindenki szaladt, bújt amerre látott, s tudott.” (Lakatos Tóth István) „Kisteleken 2—3 napot várakoztunk az állomáson, majd október 3-án bevagoniroztunk és elindultunk a Dunántúlra. Dunaföldváron, Székesfehérváron és Veszprémen át érkeztünk Zircre.” (Kiss Péter) „Október 3-án Kisteleknél vonatba vagoníroztak bennünket. Szabadkán keresztül Zircre mentünk. Szabó Bálint levente bajtársunkat Kunszentmiklóson össze5 A szerencsétlenség nem itt történt, hanem Kunszentmiklóson. 21
